Az afrikai törpesün, hobbi tartásra kitenyésztett faj.
Testhossza 12 - 23 centiméter, kifejlett tömege 255-540 gramm.
Hasonlóan az európai és a keleti sünhöz ő is éjszakai vadász, a nappalokat átalussza és alkonyatkor kezd aktív lenni.
Napközben nyugodtan magára hagyható. Nem rágcsáló, tehát a lakásban is szabadon engedhetjük nem fog kárt okozni.
Egyedül is jól érzi magát, tarthatjuk magában, de megfelelő nagyságú előhegyet biztosítunk neki.
Elsősorban rovarevő. Eleségnek adható lisztkukac, tücsök, de etethetjük macska száraz eledellel is. Mindenképp magas fehérje és alacsony zsírtartalmú étrendet biztosítsunk neki.
Élőhelyén a hőmérséklet ritkán esik 20 °C alá, ennek megfelelően a hazai telet csak fűtött körülmények között viseli el.
Ennek ellenére hirtelen hőmérséklet esés esetén előfordulhat, hogy télen részleges téli álmot alszik. Ezt a hőmérséklet emelésével meg kell akadályozni. Ha ezt nem tettük meg ebben már nem szabad zavarni.
Maximális élettartama fogságban 8-9 év.
Latin név: (Tudományos elnevezés) Chinchilla Laniger
Elterjedés: D-Amerika
Felnőttkori méret: 15-25 cm + farok max 500g
Várható életkor: 10 – 15 év
A csincsillák szeretnek a figyelem középpontjában lenni! Az azonban természetes, hogy eleinte szégyenlősek, félénkek. Ha nem adjuk fel és kitartóan szelídítgetjük őket, hamarosan elbűvölő házikedvencekké válnak.
Története,leírása:
A csincsilla, ez a pufók, szürke mókushoz hasonlító barátságos kis rágcsáló Amerika felfedezésével, az Andok-hegységből indulva kezdte meg hódító körútját (csakúgy mint kollégája, a tengerimalac). Nevüket a chincha indiánokról kapták, akik vadásztak rájuk, húsukat megették, bundájukat pedig ruhaként, takaróként használták.Bár a csincsilla genetikailag egyik rágcsálófajra sem hasonlít, leszögezhetjük: gyönyörű, sötét szemei, kicsi, kerekded fülei vannak, hosszú, érzékeny bajusszal kombinálva.
Beszerzése
Díszállatkereskedésekben,tenyésztőktől. Nem olcsó kategóriájú állat.A ritka színek mint pl. a fekete, horribilis áron elérhető csak.
Az állat helyének kialakítása,szökés megakadályozása:
A ketrec kiválasztásánál - tapasztalataim alapján - nem is annyira az alapterület, hanem sokkal inkább a ketrec magassága számít. Mivel az állatkák szeretnek ugrálni, a többemeletes (legalább 3 szintes), szintenként minimum 40x50x60 cm nagyságú ketreceket ajánlom. A ketrecekbe helyezzünk el a fűtésszereléshez is használt, bújócskához kiváló és fekvőhelynek is alkalmas csöveket.Nyitott terráriumot nem javasolunk mivel 60 – 80 cm magasságot is képes ugrani, így ha magas is de nyitott fenáll a szökés veszélye.
Etetés-itatás
Csak megbízható helyről vegyünk tápot, ami csakis és kizárólag csincsillatáp lehet. A nyúltáp (bár ugyanúgy néz ki, mint a csincsillatáp) nem alkalmas a csincsillák etetésére. Nagyon fontos a szárított, pormentes réti széna, bár a lucernát sokkal jobban szeretik (díszállatkereskedésekben beszerezhető), mindamellett sokkal egészségesebb.
Az, hogy megeszik-e a zöldségeket, teljesen csincsillafüggő. Elvileg szeretik a répát, szőlőt, dinnyét, de nagyon óvatosan füvet, salátát, káposztát vagy más zöldeket is adhatunk nekik.
A vizüket hetente3-4 alkalommal cseréljük.
Gondozás
A csincsilla 10-15 évig él, de léteznek 20 éves matuzsálemek is. Ezért csakis azoknak ajánljuk a csincsillát, akik az állat tartásával nem pillanatnyi szeszélyüket kívánják kielégíteni.
A csincsillák, rágcsálókollégáikhoz hasonlóan mindent megrágnak! Nem kímélik a könyveket, a tapétát, de még az elektromos vezetékeket sem! Ezt vegyük figyelembe, amikor kiengedjük őket a lakásban.
A csincsillák a legtisztább, legbarátságosabb kisállatok közé tartoznak, és NAPONTA fürdenek! Persze nem vízben, hanem egy speciális kvarcmentes homokban. Soha ne feledkezzünk meg a porfürdőről! Cserébe csincsillánknak jó lesz a közérzete, gyönyörű tiszta és fényes lesz a bundája.
A többi szőrmók állattal ellentétben a csincsilla almát - ha nincs szaga - elég hetente cserélni. A zeolitot javaslom ammóniamegkötő hatása miatt. (macskaalom)
Szaporítás
A nőstények kb. havonta ivarzanak. Ha ekkor nem termékenyülnek meg, arra csak a következő ciklusban lesz lehetőség. A vemhesség általában 109-120 napig tart, de a 111 nap a legjellemzőbb.
A szülés után kb. egy hétig ne tegyünk be a mamának porfürdőt, nehogy összeszedjen valami fertőzést. A nőstények már 3 nappal az ellés után újra vemhesek lehetnek, ha nem különítjük el őket a hímtől. A kis csincsillákat 8-10 hetes korukban választhatjuk el az anyától.
Általános:
Nem jó minőségű táppal történő esetén bélpanaszok fordulhatnak elő.Homokfürdő hiánya esetén a szőrük fénytelen,összetapadt lesz, az állat közérzete jelentősen megsínyli.
Tartójára nézve egészségügyi eszélyt nem jelent.Néha haraphat.
A csincsilla éjszakai állat, készüljünk fel arra, hogy lakószobában (alvó) tartva éjszakai „randalirozása” zavarhatja nyugalmunkat.
Latin név:(Tudományos elnevezés) Octodon Degu
Elterjedés: D-Amerika
Felnőttkori méret: 12-23 cm max:300g
Várható életkor:fogságban 3 – 5 év
Magyarországon néhány éve még szinte teljesen ismeretlen volt ez a kedves kis állatka. Nehéz a nyomára akadni a hazai szakirodalomban, a lexikonok közül is egyedül csak Brehm említi az Állatok világában.
Története
A dél-amerikai Andokból származik, Chilében őshonos, de előfordul Argentínában és Peruban is. A degu hazájában a hegyvidéki füves, bokros területeket kedveli. Föld alatti járatokat ás, melyek átmérője 8-10 cm, mélységük pedig 40 cm körüli.
Leírása
A degu a rágcsálók rendjébe tartozó kisemlős. A kifejlett példányok testhossza 12-23 cm, súlya 170-300 g. A farok hossza megközelíti testhosszát. Bundája barnás aguti színű, hasa krémszínű vagy világosszürke, nagy, sötét szeme körül krémszínű folt. Mancsa ezüstszürke, öt ujjal. Farka végén fekete bojt van. Hátsó lábai erőteljesek. Bajusza hosszú, érzékszervei igen fejlettek.
Beszerzése
Célszerű egészen fiatal, 6-8 hetes állatokat beszerezni, mivel azok még viszonylag békésen rendezik egymás között a hatalmi viszályokat. Csak teljesen egészséges, csillogó szemű, jó kondíciójú állatot válasszunk. Sajnos előfordul, hogy egyes idősebb egyedek lerágják a kölykök farkának végét, ami talán a dominancia kimutatásával állhat összefüggésben: bojtos farkuk afféle "hatalmi jelvény" szerepét tölti be, amelynek elvesztése együtt járhat a csoporton belül betöltött rangjuk elvesztésével is.
Az állat helyének kialakítása,szökés megakadályozása
Mielőtt új kedvencünket hazahozzuk, érdemes kialakítani a végleges helyét. Ez 2-4 példány esetén ne legyen kisebb, mint 100x50x60 cm. Ha terráriumot építünk, tetejét erős acélhálóból vagy -rácsból készítsük, és a szellőzés miatt jó, ha az egyik fala is ebből készül. Másik jó megoldás, ha egy acélrácsos kalitkát építünk át oly módon, hogy a műanyag alja helyett egy akkora méretű terráriumot szerkesztünk, amire rácsatolhatjuk a rácsos részt. Így egy nagyszerű, emeletes, kombinált kalitkát kapunk, ami egyesíti a két megoldás előnyeit (pl. jó a szellőzése, de nem tudják kikaparni belőle az almot, beterítve vele a fél szobát).Fogkoptató fákról se feledkezzünk meg.Ez mindenképpen keményfa legyen, valamint semleges kémhatású.mondjuk éger,vagy bükk de lehet akác is.Bujókról, odukról is gondoskodjunk.
A degu nagymértékben társaságkedvelő állat, ezért legalább kettőt tartsunk; ha nem akarunk szaporulatot, akkor egyneműeket. A magányosan tartott degu szenved és könnyen depressziós lesz, még akkor is, ha naponta több órát foglalkozunk vele, hiszen szinte állandó társaságot igényel.
Ha már van egy degunk, amikor az új jövevény érkezik, semmi vész, könnyen összeszoktathatók. Osszuk a kalitkát két részre, így különítve el őket egy hétig, aztán összeereszthetjük őket. Ha eleinte harcolnak egymással, ne ijedjünk meg: meg kell állapítaniuk a rangsort. Ha hím- és nősténydegukat akarunk együtt tartani, soha ne legyen egynél több hím egy családban, mert a nőstényekért véres harcokat vívnak!
Etetés-itatás
A degu táplálékának alapját a széna képezi, ez lehet réti széna és lucernaszéna is. A lucernát csak szárítva, de minimum fonnyasztva adjuk nekik. Nagy kedvencük a pitypang, ennek a levelét és a virágját is örömmel fogyasztják. Zöldeledelként megteszi a saláta, a tyúkhúr, a sóskalevél, reteklevél is.
Fontos a jó minőségű mageleség. A legoptimálisabb összetétel a rágcsálóeleség(speciális degu keverék) és a csincsillatáp egyenlő arányú keveréke. Ebből egyedenként egy jó marékkal adjunk naponta. Bár igencsak szereti, kiegészítésként ne adjunk plusz tökmagot, napraforgót, diót vagy más olajos magvakat, mert ezek nemcsak erősen hízlalnak, de idővel májkárosodást is okozhatnak.
Az aranyszabály: hagyjuk ki a puffasztó hatású zöldségeket, gyümölcsöket (pl. kelkáposzta, karalábé, bab, banán stb.). Vigyázat! A krumpli héja egyenesen mérgező a számukra!Cukrot, magas cukortartalmú gyümülcsöt,mazsolát, csokoládét semmiképpen nem adjunk nekik, mivel hajlamosak a cukorbetegségre és ezt úgy jelik, hogy egész testükben remegnek.Ez elmúlik, de ismételt fogyasztás esetén kiújul.
Ún. egéritatóban kapjanak minden nap friss vizet, nagyon hamar megtanulnak inni belőle. A víz különösen fontos akkor, ha szoptatós nőstény van a háznál. Időnként (főleg a vitamin- hiányos téli időszakban) feloldhatunk benne egy kis C-vitamint. Egy 50 mg-os tabletta egynegyedét törjük porrá és szórjuk az itatóba.
Gondozás
Más állatokkal szemben nem éreznek félelmet, ezért legyünk óvatosak, ha macskát vagy kutyát is tartunk. Nagyon kíváncsiak, megszagolnak és megkóstolnak mindent, ami új a számukra. Futtatás közben ezért állandó felügyeletre van szükség, hacsak nem akarjuk, hogy a szobát a saját ízlésük szerint alakítsák át. Az elektromos vezetékek miatt különösen veszélyes magukra hagyni őket, hiszen azt is megrághatják.
A deguk átlagéletkora a természetben mindössze 1 év, legalábbis ennél idősebb példányt eddig nem tudtak befogni. A fogságban tartott egyedek élettartama általában 4-5 év, de hallottam már 8-10 éves degukról is.
Szaporítás
Egy hím mellett tarthatunk több nőstényt is (de fordítva sohasem). A deguk már négy-öt hónaposan szaporodóképesek. A vemhesség ideje 89-92 nap, de csak az utolsó hónapban kezd nőni a nőstény pocakja. A kicsik fejletten, szőrösen, nyitott szemmel jönnek a világra. Egy-egy kíváncsibb példány már néhány órával születése után elindul felfedezni környezetét. Pár naposan már kint hancúroznak az anyjuk körül, egyhetesen kezdik kóstolgatni a szilárd táplálékot. Öt hétig szopnak, hathetesen elválaszthatók.
Általános:
Cukorbetegségre hajlamos, egyéb élősködők is lehetnek az állaton.Homokfürdő javasolt nekik hetente, vagy akár gyakrabban is.Emberre nem veszélyes , egészségügyi veszélyt nem jelent tartója számára, kivéve egy-két harapást.
Szíriai aranyhörcsög
Latin név: Mesocricetus auratus méret: 12 – 15 cm élettartam: 3 – 5 év
Dzsungáriai törpehörcsög
Latin név: Phodopus sungorus sungorus méret: 8 – 9 cm élettartam: 2 – 3 év
Robrovszki törpehörcsög
Latin név: Phodopus roborovskii méret 8 – 9 cm élettartam: 2 – 3 év
Elterjedés: Ázsia , Közép-Ázsia
Leírás, Története:
A hörcsögök az egéralkatú rágcsálókon belül az egérfélék egyik családját alkotják. Fajaik kizárólag az Óvilágban élnek, elterjedési területük Európától a Közel-Keleten át egészen Oroszországig és Kínáig tart. A család legnagyobb termetű tagja a nálunk is honos közönséges hörcsög, amelynek hossza meghaladja a 28 cm-t, súlya pedig elérheti a 0,9 kg-ot. A másik véglet, a törpehörcsögök, melyeknek számos faja nem nagyobb 6,5 cm-nél és 50 g-nál. A hörcsögök nemét és angol nevüket is a "hamstern" szóból kapták, ami azt jelenti, "összehordani", és jól tükrözi ezen állatok közös jellegzetességét: pofazacskóikba gyűjtik a felszínen talált táplálékot, majd föld alatti üregeikben raktározzák. A hörcsögök természetüknél fogva félénkek, a nap nagy részét járataikba húzódva töltik, és csak sötétedéskor indulnak élelemszerző körútjukra. Ez az életritmus jellemző a háziasított egyedekre is, amelyek a nappali szunyókálással, az éjszakát pedig rágcsálással és más aktív tevékenységekkel töltik.
Ez a szokásuk alapozza meg rossz hírnevüket is: ha ugyanis napközben zavarják, felébresztik őket, hajlamosak belekapni a betolakodó ujjaiba. Éles fogaikkal áttudják harapni a csonthéjas termések magházát, és könnyedén elropogtatják a diót és más kemény magvakat is. Táplálkozásukban fontos szerepet játszanak mellső lábaik, melyekkel képesek a táplálékdarabkákat megfogni. Lábacskáik segítségükre vannak tisztálkodás közben is, gyakran láthatjuk kedvenceinket nagy igyekezettel mosakodni. Más éjszakai életmódú rágcsálókhoz hasonlóan a hörcsögök is inkább hallásukra és szaglásukra, mintsem látásukra támaszkodnak. Hosszú bajuszszálaik segítségével állapítják meg, hogy keresztülférjenek-e az előttük levő nyíláson, hiszen gyakrabban a föld alá bújást választják, csak ritkán menekülnek a felszínen. Mivel nincsen farkuk, elég ügyetlenül másznak és egyensúlyoznak.
A hörcsögök rendkívül szapora állatok, de élettartalmuk rövid. Átlagosan 3 évig élnek. Ezért is nagyon fontos, hogy kedvencünk minél fiatalabb - úgy 3-4 hetes - legyen, amikor hazavisszük. Ennyi idős korában megszelídíteni is sokkal könnyebb. Ha olyan állatot szeretnénk, amelyek békésen élnek egymás között, a hörcsögök nem jelentik éppen a legszerencsésebb választást. A legtöbb rágcsálóval ellentétben ugyanis kifejezetten magányos természetűek, így a kicsiknek elválasztás után azonnal elkülönített elhelyezést kell biztosítani. Még a pároztatásra szánt egyedeket is csak állandó felügyelet mellett eresszük össze, mert az állatok rendkívül agresszívnak bizonyulhatnak, és állandóan verekedni fognak, míg együtt vannak. A törpehörcsögök általában nyugodtabb jószágok, így együtt tarthatók elválasztás után is.
Táplálkozás:
Kis termetük ellenére végtelen étvágyúnak tűnhetnek. Ennek oka, hogy nemcsak azonnal fogyasztják a táplálékot, de pofazacskóikba is tömik csakúgy, mint vadonélő társaik. Éppen ezért nehéz elérni azt is, hogy kiegyensúlyozottan táplálkozzanak, hiszen kedvenc csemegéiket elfogyasztják, a többit pedig elrejtik szem elől. A megfelelő étrendet úgy alakíthatjuk ki, hogy a magvakat rendszeresen zöldfélékkel, gyümölcsökkel, sőt lisztkukacokkal egészítjük ki.
A nagyobb termetű fajok - így a szíriai aranyhörcsög és a kínai törpehörcsög - számára beválik az előre gyártott hörcsögtáplálék,.A legtöbb kisállat-kereskedésekben kapható kifejezetten törpehörcsögök számára előállított magkeverék. Olajos magvakat, például napraforgómagot vagy mogyorót csak kis mennyiségben adjunk, mivel ezek magas zsírtartalma a kedvencként tartott hörcsögök elhízásának elsődleges oka. A túlsúly pedig megrövidíthet az állat életét. A gabonafélék, például a köles, az előbbiekkel szemben főleg szénhidrátokból álnak, amelyekkel a hörcsögök anyagcseréje jóval könnyebben megbirkózik. Bizonyos táplálék-kiegészítők a fogak túlnövekedését akadályozzák meg. Számos rágcsálnivaló és finomság kapható a boltokban, de megkínálhatjuk kedvencünket kutyakeksszel is. Nem mérgező fák gallya, így egy darab almafaág vagy mogyoróvessző szintén kedvelt rágcsálnivalók. Ne felejtsük el azonban, hogy a gyümölcsfákat gyakran permetezik, ami veszélyes lehet kedvencünk egészségi állapotára.
Elhelyezés, szökés megakadályozása:
Egy állat számára 30 x 30 alapterületü min 25 cm magas üvegakvárium javasolt.Több álllat esetén az alapterületet növeljük.Ha az állatoknak olyan bújót teszünk be amire fel tud kapaszkodni és eléri az akvárium(terrárium) szélét biztosak lehetünk benne, hogy megszökik és kereshetjük a lakásban.Ennek megakadályozására az akváriumot erős és sűrű szövésü dróthálóval fedjük.Javasoljuk a ketrecben való tartást: Egyrészt szökésbiztos elhelyezés, másrészt a rácsos kialakítás miatt jobban szellőzik az állat helye. A törpehörcsögök részére a sűrűbb rácsos változatot válasszuk.Bújókat mindenképpen célszerű elhelyezni, akár Wc papír gurigáját is!!! Cserépházak, fa házak javasoltak.
Tartás, szaporodás, takarítás:
A hörcsögök rendkívül szapora állatok, de élettartalmuk rövid. Átlagosan 3 évig élnek. Ezért is nagyon fontos, hogy kedvencünk minél fiatalabb - úgy 3-4 hetes - legyen, amikor hazavisszük. Ennyi idős korában megszelídíteni is sokkal könnyebb. Ha olyan állatot szeretnénk, amelyek békésen élnek egymás között, a hörcsögök nem jelentik éppen a legszerencsésebb választást. A legtöbb rágcsálóval ellentétben ugyanis kifejezetten magányos természetűek, így a kicsiknek elválasztás után azonnal elkülönített elhelyezést kell biztosítani. Még a pároztatásra szánt egyedeket is csak állandó felügyelet mellett eresszük össze, mert az állatok rendkívül agresszívnak bizonyulhatnak, és állandóan verekedni fognak, míg együtt vannak. A törpehörcsögök általában nyugodtabb jószágok, így együtt tarthatók elválasztás után is, de váratlan verekedések közöttük is gyakran kitörhetnek.
Bár a hörcsögök kézbevétele viszonylag egyszerű, időbe telik, míg kézhez szoktatjuk kedvencünket, főleg ha új jövevényről van szó. Mindaddig törekedjünk a tenyerünkbe venni az állatkát ahelyett, hogy másképp emelnénk föl, vagy lefognánk, mert a hörcsög, ha fenyegetve érzi magát, gyakran harap. A kézből felajánlott finomságok megkönnyítik az új kedvenccel való barátkozást.
Amikor a hörcsög esténként előbújik, gondosan ellenőrizzük a fészkét. Az el nem fogyasztott gyümölcs- és zöldségdarabokat távolítsuk el, mivel ezek gyorsan romlásnak indulhatnak, veszélyeztetve kedvencünk egészségét. A szennyezettebb területeket lehetőleg naponta tisztítsuk (pl. egy kislapát segítségével), hetente egyszer pedig csináljunk nagytakarítást. Mivel a hörcsögök elég takaros kis jószágok, ezt könnyen megtehetjük, hiszen elég az almot egy szemeteszsákba üríteni. Havonta egyszer, kisemlősök számára gyártott fertőtlenítőszert használva, alaposan mossuk ki a ketrec alját. Ügyeljünk arra, nehogy túl forró vizet használjunk, mert deformálódhatnak a ketrec műanyag alkatrészei, és ez lehetetlenné teszi az újbóli összeszerelését.
A rendszeres mozgás különösen fontos a hörcsögök számára. Előszeretettel használják például a mókuskereket. Különféle típusú kerekek kaphatók, bizonyos szerkezetek csak a ketrec falához erősítve állnak meg.
Lehetőleg zárt típusú kereket válasszunk, amelybe sem beszorulni, sem abból kipottyanni nem tud kedvencünk. Sajnos ezek a szerkezetek használat közben meglehetősen hangosak, és ezen a hátrányukon nemigen javít az olajozás sem. Éppen ezért fontoljuk meg, hogy a hálószobában akarjuk-e elhelyezni a hörcsögöt. A kerekek különösen kedvelt játékszerei a vemhes nőstényeknek, s bár minden egyed szívesen használja őket, egyesek akár 8 km-t is "letekerhetnek" egy éjszaka!
Betegségek:
Más rágcsálókhoz hasonlóan a hörcsögök emésztőrendszere is érzékeny mind a hirtelen étrendbeli változásokra, mind fertőző betegségekre. A fiatal egyedek hasmenéses betegségének egyik fő oka a stressz. A beteg állat közömbössé válik környezete iránt, testtartása púpos, és elveszíti étvágyát is. Ezért rendkívül fontos, hogy új kedvencünket érkezése után hagyjuk ismerkedni új környezetével, és 1-2 hétig ne háborgassuk.
A már kialakult betegség kezelése bonyolult, hiszen az állatorvos nem tud mást javasolni, mint a folyadékterápiát, hogy legalább a végzetes kiszáradást megelőzze. Antibiotikumokkal csak a fertőzés eredetű betegségek gyógyíthatók. Ha egy hörcsög ilyen tünetekkel pusztul el, ketrecét alaposan tisztítsuk ki, mielőtt beköltöztetnénk az új lakót.
A hasmenésen kívül a hörcsögöknél a másik véglet, a székrekedés is kialakulhat. Ennek legfőbb előidézője a nem megfelelő alom, például a gyapjú, melynek rostjai lenyelve a belek elzáródását okozzák. A székrekedéstől szenvedő állat felpúposított háttal erőlködik. Hasonló tünetekkel járhat, ha a fiatal hörcsög nem jön rá, hogyan kell az önitatót használni. Hogy rásegítsük, tartsuk az orra elé a kifolyócsövet, és enyhe nyomással préseljünk ki néhány csepp vizet. Székrekedés esetén jótékony hatással bírhat friss zöldfélék etetése, de akár szemcseppentőből olívaolajat is cseppenthetünk a szájába, naponta háromszor. Ritkán fordul elő, hogy beszorul valami a hörcsög pofazacskójába.
Ennek megelőzésére ne etessünk hegyes, szúrós magvakat, például hántolatlan zabot, mert ezek a pofazacskó izomzatába fúródva gyulladást is okozhatnak, melynek szövődményeként különböző fertőzések léphetnek fel. A tünetek minden esetben hasonlóak: a sérült terület megduzzadása, nyálfolyás, étvágytalanság. Mielőbbi állatorvosi beavatkozás hamar megszünteti a kiváltó okot, ami a tünetek gyors megszűnése követ. Étrendjük miatt a hörcsögök fogékonyak a fogszuvasodásra. Ennek elkerülésére csak korlátozott mennyiségben etessünk rágcsálnivalókat vagy édességeket. A fogszuvasodás egyetlen lehetséges kezelése ugyanis a foghúzás, mert a szuvas fog könnyen tályogot okozhat az állkapocsban. Nagyon fontos, hogy semmiképpen ne kényeztessük kedvencünket csokoládéval, mert ennek teobromintartalma végzetes hatással lehet a légzőközpontra. Egy másik gyakori táplálkozási probléma a kalciumhiány, mely például a túlzott mennyiségű napraforgómag-fogyasztása idézhet elő. Ennek következtében az állat csontjai meggyengülnek, és sokkal könnyebben eltörnek, akár egy esés, akár más balesetet követően (pl. beakad a lábuk a rácsok közé). A kalciumhiány kialakulását könnyen megakadályozhatjuk, ha sókockát vagy madarak számára is ajánlott szépiacsontot teszünk a ketrecbe, amellyel elegendő kalciumhoz juttatjuk kedvencünket. A hörcsög öregedésével bundájuk megritkul. Ez természetes folyamat, melynek elkerülésére sajnos nem tehetünk semmit.
Általános:
Emberre nem veszélyes harapáson kívűl.
Egészségügyi veszélyt nem jelent tartója számára.A hörcsögök szeretnek éjszaka mocorogni, „randalirozni,” így ha az alvószobában tartjuk ,zavarhatja nyugalmunkat.
Ritkán kapható az üzeletünkben kínai hosszúfarkú törpehörcsög is. Tartása, gondozása, elhelyezése megegyezik a fent leírtakkal.
Latinnév:(Tudományos elnevezés)Cavia aparea f.porcelus
Elterjedés:D-Amerika
Felnőtkori méret: 25 – 30 cm max 600g
Várható életkor : 6 év (kivételesen 8év)
ÁLTALÁNOSÁGBAN A TENGERI MALACOKRÓL :
A tengerimalacok népszerűsége egyrészt bohókás megjelenésüknek köszönhető. Nagy előnyük még a patkányokkal és az egerekkel szemben, hogy nemigen tudnak mászni, mivel nincsen farkuk. Ez a talajon való közlekedésre szorítja őket. A megijesztett tengerimalac kuckójába húzódik vissza, amit azt a vadon élő példányok is teszik, ahelyett, hogy ásnának, vagy üregben keresnek menedéket esetleges támadóik elöl. A tengerimalacok életre való kis állatok, és enyhébb éghajlatú országokban egész éven át kint tarthatók, de könnyen alkalmazkodnak a lakásban tartáshoz is. A patkányoktól és az egerektől eltérően nekik nincsen olyan erős szaguk, és a velük való bánásmód is rendkívül egyszerű, mivel sem nem harapósak, sem erős karmaik nincsenek. Eme kedvező tulajdonságaiknál fogva veszélytelen kézbe fogni őket.
Nyulakat és tengerimalacokat tarthatunk együtt, feltéve, ha van elegendő helyünk. Egy kisebb ketrecben azonban, főleg, ha nagyobb testű nyulunk van, fennáll a veszélye, hogy a nyúl véletlenül összetiporja, vagy ráfeküdve akár meg is fojthatja lakótársát. Ebből a szempontból is előnyös, ha fiatal állatot szerzünk be, hogy együtt felnőve megszokhassák egymás jelenlétét. Igények hasonlóak, bár a tengerimalacok fokozott C-vitamin-igényének kielégítésére kicsit más összetételű táplálékot kell felajánlanunk nekik, mivel ez általában nem összetevője a nyúleledeleknek.
A tengerimalacok élettartalma kb. 6 év, azaz sokkal hosszabb, mint a többi, hobbiállatként tartott rágcsálóé. Mivel a kifejlett tengerimalac korát megállapítani szinte lehetetlen, legjobb ha egy kicsi tengerimalacot szerzünk. Az idősebb egyedek, főleg, ha eddig nem foglalkoztak velük, sokkal nehezebben szoktathatók kézhez, mint a fiatalok, amelyek kezdettől fogva gazdájuk mellett nőnek fel.
Először is: a tengerimalac társas lény, így érdemes legalább kettőt tartanunk belőle. Az egyedül tartott fiatal állatok nem fejlődnek olyan gyorsan, mint párban vagy csoportban tartott társai, valamint a hosszú ideig magányos tengerimalac később, ha mégis társaságba kerül, már csak igen nehezen barátkozik össze fajtársaival. Amellett, hogy kedvencünk számára egy pár biztosíték a jó közérzetre, rendkívül hasznos is lehet. Például a tengermalacok, ha többen vannak, olyan dolgokat is megesznek, amit egyedül tartva nem ennének meg. Ez a viselkedés a táplálék fölött érzett irigységükből adódik. Több malac tartása mellett szól az az érv is, hogy a pár hetes tengerimalacok a megfelelő viselkedési formákat legjobban egy másik, általában idősebb állattól tanulhatják el, de a felnőtt malacok is elleshetnek egy-két új dolgot egymástól - többek között, ha addig nem ismerték, az itató használatát is.
Mikor a szobában helyet keresünk a malaclaknak, két dolgot kell szem előtt tartanunk: az egyik, hogy ezek az állatok rendkívül érzékenyek a huzatra, a másik pedig, hogy számukra a optimális hőmérséklet a szobahőmérséklet. A tengerimalacok nehezen viselik mind a túl meleget, mind a túl hideget, ezért ügyeljünk rá, hogy 10 foknál hidegebbnek és 28 foknál melegebbnek ne tegyük ki őket! Ne tegyük tehát közvetlenül ajtó vagy ablak közelébe malackánk otthonát, de arra is figyeljünk, hogy a radiátortól megfelelően távol legyen.
További fontos tartási szempont, hogy a helyiség mennyire világos, ugyanis a tengerimalacok szervezete napfény hatására termeli az elengedhetetlenül fontos D-vitamint. Ugyanakkor vigyázzunk, hogy túl erős napsugárzás se érje, mert kedvencünk könnyen hőgutát kaphat.
Kora tavasszal, nyáron és kora ősszel ha van rá lehetőség, a tengerimalacot egészen nyugodtan kiengedhetjük a szabadba, kivihetjük a fűre legelészni. Ilyenkor a friss levegőn edződik az állatka immunrendszere, és a játék és felderítés közben elfogyasztott, nem harmatos fű jótékony szerepet tölt be atáplálkozásban.
Tengerimalacunkat akkor tápláljuk helyesen, ha minden nap kap: - speciális C-vitaminnal dúsított tengerimalactápot - friss ivóvizet - szénát - zöldséget, gyümölcsöt.
A víz
Sokan meglepődnek, de a tengerimalacnak szüksége van megfelelő folyadékbevitelre. Ez elsősorban a vízben oldódó vitaminok miatt nagyon fontos. Ezt magukhoz vehetik sok lédús gyümölcsből, zöldségből, de jobb megoldás az erre a célra kifejlesztett golyós itató. Külön edényben is kínálhatjuk kedvencünknek a friss ivóvizet, de ekkor számolnunk kell azzal, hogy a belekerülő forgács és ürülékdarabkák miatt napjában többször kell elmosnunk, és újratöltenünk. Ha a malacunkat olyan helyről vásároltuk, ahol nem volt itató, és nincsen másik malacunk, akitől el tudná lesni a használatát, nekünk kell megtanítani rá. Tipp: Ha az itató csőrét bekenjük uborkával, a siker garantált.
Egy malacnak a napi 100 ml a normális adagja. Ügyeljünk rá, hogy itatójukban minden nap friss víz legyen!
Általános takarmányozás
A tengerimalacot, kizárólag csak növényi anyagokkal etessük. Étrendjében a szénán és a zöldféléken legyen a hangsúly valamint tengerimalacnak való táp -nem hízlalás céljából- amiben van C-vitamin. A szénának nagyon fontos szerepe van a tengerimalac táplálkozásában, egyensúlyban tartva az emésztést (rost) és koptatva a fogakat, ezért állandóan legyen előtte Magkeveréket is adhatunk neki (de ne nagy mennyiségben hiszen ők alapjában véve nem magevők). Zab, búza, árpa, kukorica, napraforgó. Két utóbbit csak kis mennyiségben mert magas a zsírtartalmuk. Illetve arra kell odafigyelni hogy a kukorica ne ragadjon rá a fogára, ha megtörténik óvatosan le kell húzni.
C-vitamin
A tengerimalacnak szüksége van C-vitaminra mivel az emberhez hasonlóan nem képes előállítására. Ezt a szükségletét nyáron jobban fedezhetjük mint télen. A frissen szedett, zöld fű mindennapi fogyasztása kiváló C-vitamin-forrás (de jól nézzük meg honnan szedjük- ne autóút mellől ahol mindenféle káros anyag rárakódhat valamint ahol pl. a kutya lepisilheti, ne legyen a közelben permetezett növény mert a permetszer a fűre is rárakódhat ...). A füvet nedvesen, vizesen na adjuk a malacnak, mert puffadást okoz(hat). Télen ajánlott a C-vitamin hiányt cseppekkel pótolni (beszerezhető állatkereskedésben kifejezetten tengerimalacok számára készített C-vitamin cseppek). FONTOS a C-vitamin elegendő bevitele, hiányában általában a hátsó lábak lebénulása következik be amely már nem fordítható vissza, és az állat pusztulásához vezet.
Zöldfélék, gyümölcsök
A tengerimalac által leggyakrabban fogyasztott zöldfélék, zöldségek és gyümölcsök a következők : frissen szedett zöld fű, paprika (nem erős), padlizsán, sárgadinnye, görögdinnye, sütőtök, uborka, sárgarépa (kis mennyiségben mert sok a nitrát tartalma), petrezselyem zöldje (kis mennyiségben nagy mennyiségben káros a vesékre), kínai kel (max.napi egy levél) , cékla , alma, szőlő, banán, szilva, cseresznye (magozva), őszibarack, mandarin, narancs, kiwi, zsenge kukoricabajusz, kukoricacsövet takaró zsenge levelek, gyenge zöldborsó (hüvelyestől), gyermekláncfű (pitypang), tyúkhúr, lóhere, vadhere, pásztortáska. Minden zöldséget és gyümölcsöt mossunk meg de törüljük szárazra .De NE adjunk a malacnak egyáltalán : saláta, sóska, spenót, káposzta, burgonya. Ezek egy része puffasztó hatású, másikban sok a szénhidrát. Ezek etetése végzetessé is válhat a malac számára.
Takarítás:
Míg az el nem fogyasztott zöldféléket naponta el kell távolítanunk a ketrecéből, magát a ketrecet elegendő hetente egy alkalommal alaposan kitakarítani. Ehhez tartsunk külön kislapátot és kisseprűt, de még egyszerűbb a dolgunk, ha a ketrec alján kivehető alomtálca van. A hosszú szőrű fajták estén, mint például a Perui, jobban járunk, ha szénát csak a szénarácsba adunk neki, és inkább forgáccsal almozzuk, mert a szénaszálak a bundájukba gubancolódnak.
Ha a kertben van a tengerimalac ketrece, praktikus a szükséges dolgokat - a szénától a forgácson keresztül a szárazeledelig - a közelében, például a szerszámoskamrában tartani. Fontos, hogy az almot és a táplálékot száraz helyen tároljuk, és arra is ügyeljünk, nehogy rágcsálók dézsmálják meg kedvencünk eledelét, vagy beszennyezzék a forgácsot. Az almot tarthatjuk zsákokban, de a szárazeledelt mindenképpen tegyük légmentesen zárható edénybe, hogy tovább megőrizze vitamintartalmát.
Az etetőtálkát legalább hetente alaposan mossuk ki mosogatószerrel.
Hagyjuk megszáradni, mielőtt újratöltenénk. Az önitatót szintén rendszeresen tisztítsuk, nehogy zöld algabevonat képződjön a falán. Ezt legegyszerűbb egy erre a célra beszerzett üvegmosó kefével tehetjük meg, de ügyeljünk, hogy ne karcoljuk meg az üveg falát, mert a karcolások mélyén telepednek meg legkönnyebben az algák, amiket aztán nehéz lesz eltávolítanunk. Az üvegből készített itatókat nehezebb összekarcolni, ezek viszont gyakrabban törnek össze, mint a műanyagok.
Betegségek:
A leggyakoribb bőrbetegségért mikroszkopikus méretű atkák a felelősek, és ez gyakran szőrhullással jár. Ez elsőként a fejen és a lapockák környékén jelentkezik, és - amennyiben nem kezelik - innen terjed a test többi részére. A betegségben szenvedő állatok nyugtalanok, hiszen a betegség viszketést okoz. Súlyosabb esetekben rángások is előfordulhatnak.
A kezelés mielőbbi elkezdése nagyon fontos, és ma már sikeresen alkalmazható gyógyszere is van, az invermectin, mely injekció formájában kerül beadásra. A tünetek okát először természetesen meghatározzák: az állatorvos a bőrről vett kaparékot mikroszkóp alatt megvizsgálva látni fogja az atkát. A diagnosztizálás után az injekció beadására kerül sor, melyet 3 hetente ismételni kell, míg tünetmentes nem lesz kis kedvencünk. Tengerimalacunk ketrecét alaposan mossuk ki, fertőtlenítsük, nehogy újrafertőződjön. Egyes bőrbetegségek gyakran jelentkeznek a nőstényeknél a vemhesség alatt, vagy közvetlenül az ellést követően. Ezek között jellegzetes a "törött hát" szindróma, amely főként a világos szőrzetű egyedeken alakul ki, általában a melegebb hónapokban. Ez tulajdonképpen a háton végighúzódó kopasz folt kialakulását jelenti, melynek elsődleges oka a tengerimalac étrendjében keresendő. Sokszor okozza kukoricapehely, ilyenkor a külsőleg alkalmazott, helyi bőrkezelés és étrend megváltoztatása elősegíti a gyógyulás
A hímeknél előforduló rendkívül súlyos táplálkozás eredetű probléma a metasztatikus calcifikáció. Ennek korai tünetei között merevség, súlycsökkenés tapasztalható. Ezek azért következnek be, mert a különböző szervekben kalciumcsomók képződnek, így a tüdőben, a gyomorban és a nagyobb erekben, például az aortában is. Ez a szervezet kalcium- és foszforháztartásának felborulásának eredménye, amelyet a D-vitamin szabályoz. Éppen ezért mindezeket megelőzhetjük, ha kiegyenlített étrendet biztosítunk kedvencünk számára. Ha a tengerimalac mozgásában bármiféle rendellenességet tapasztalunk, azonnal forduljunk állatorvoshoz.
Sajnos gyakori és kellemetlen probléma, amely főként idősödő állatoknál fordul elő, a végbélnyílás deformálódása és a széklet megkeményedése. Az egyetlen lehetséges teendő, hogy gumikesztyűt veszünk fel, és a végbélnyílás tájékát megnedvesítve, óvatosan kipréseljük a szorulást okozó, összegyűlt székletet. Mivel ennek az állapotnak előidézéséért az izomtónus gyengülése a felelős, semmit sem tehetünk a gyógyulás érdekében, bár a magas rosttartalmú étrend jelentősen csökkenti a tünetek súlyosságát.
Fülsérülések is gyakran előfordulhatnak, főleg, ha több tengerimalacot tartunk együtt, és nem vágjuk rendszeresen a körmüket, Az anyák akaratlanul is sérülést okozhatnak kicsinyeiknek, amikor elkezdenek szilárd táplálékot fogyasztani, mert ilyenkor a kicsik gyakran tolakodnak anyjuk lábai között az etetőtálkához. A vérző sebre szorítsunk nedves vattát, ez hamar elállítja a vérzést, és heg alakul ki. Ha a sérülés nagy, leronthatja kedvencünk küllemét, és nagy hátrányt jelenthet számára a kiállításokon. Éppen ezért rendszeresen vágjuk a tengerimalacok körmeit.
Tartójára nézve nem jelent veszélyt.
Emlősök-Nyúlfélék
Latinnév: (Tudományos elnevezés) Oryctolagus cuniculus
Felnőttkori méret: 0.70 – 2.50 kg
Várható életkor: min 4 – 5 év
Törpenyúl tartásáról alapvető tudnivalók:
Holland törpenyúl
Származás
Az 1880-as években egy holland tarka alomban (Lengyel és a Holland fajta keresztezésével) tűnt fel egy hófehér, piros szemű, sokkal kisebb súlyú nyúl. Mutáció volt, ami a törpeség génjét hordozta. Ez volt a holland törpe kiinduló őse. Az egyik legrégebbi, de mindenképpen a legismertebb törpe fajtát először Angliában mutatták be. Színben kezdetben csak a fehér létezett, piros szeműt HERMELINnek nevezték. Innen ered mai elnevezésük is. Később egy másik típus is létrejött, fehér, kék szemmel (az akkori Kelet Németországban az 1900-as évek elején), majd csak ez után kezdték a színeseket is tenyészteni.
Házi kedvencként való tartásuk elég új keletű, hiszen csak az 1900-as évek közepén jelentek meg a családok otthonaiban.
Testfelépítés és küllem
A holland törpenyúl a legkisebb termetű törpenyúl, mely jelentősen eltér alkatban az egyéb nyúlfajtáktól. A holland törpenyúl testtömege 0,7-1,5 kg között elfogadott.
A fej viszonylag nagy, erőteljes pofákkal, rövid, fölfelé álló maximum 5 cm-es, hegyüknél elkeskenyedő jól szőrözött fülekkel. Szemei nagyok és kidülledők. A nyak rövid, alig látható. A test rövid, hengeres, a vállak szélesek. A mellső lábak rövidek és finomak. A farok nagyon rövid és szorosan simul a törzshöz. A karmok egyszínűek, a világos szőrzethez átlátszó, a sötét színezethez sötét a megengedett.
Törpe kosorrú
Ez a nyúlfajta sokkal fiatalabb, mint a holland törpe, csak az utóbbi évtizedekben tenyésztették ki. Számos színváltozata jelent meg. Megjelenése a nagy kosorrúakéra hasonlít, de törpe változatban.
Testfelépítés és küllem
A kosorrú törpenyulak mind súlyra, mind pedig méretre nagyobbak, mint a többi törpefajta. Ezt a standard meghatározásánál is figyelembe vették. A fajta legkisebb tömege kifejlett korban 1,0 kg, legnagyobb 2,0 kg. Hazánkban elfogadják még a 2,5 kg-ot is. Az ideális 1,5 kg. Kifejlett kori testtömegét fél éves korára éri el.
A fej kerek, széles. A profil erősen kerek (kosorr). A szemek fényesek. A korona kifejezett (ez a fejtetőn keresztül húzódó, kiemelkedő rész). A fül széles lekerekített, szőrözött, a pofák mellett lógnak, kagylójuk befelé néz. A fülek a szemek vonalában erednek a korona folytatásaként, patkó formában fogják körül a fejet. Ideális hosszúsága 22,0-28,0 cm. Tömör testfelépítés jellemzi. A nyak rövid, a hát és a far jól izmolt. A lábak rövidek, erősek.
Oroszlánfejű törpenyúl
Származás
Ez a fajta viszonylag új keletű, de egyre népszerűbb. Belgiumból ered, ahol a svájci rókanyulat (mely nem törpe fajta) belga törpével kereszteztek. Ennek eredménye egy rövid szőrű nyúl lett, sörénnyel a feje körül. A különböző országok különféle standardokra törekednek a fajtával kapcsolatban, míg az Egyesül Államokban az állat kis méretére törekednek (mely formailag a holland törpére hasonlít), addig Angliában a minél nagyobb és egyöntetűbb sörény elérése a cél. Hazánkban egyre népszerűbb fajtává válik, viszont eléggé vegyes az állomány mind testnagyság, mind pedig sörényforma tekintetében.
Testfelépítés és küllem
Magát a sörényességet egy domináns gén okozza, mely az aljszőr hosszabbodását idézi elő a nyak, a pofaalja és a comb tájékán. Ez különböző mértékű lehet, de bármely nagyságú sörénnyel rendelkező nyulat oroszlánfejűnek kell tekinteni. A sörény jellemzője, hogy körbeéri ma fejet, de az arcorri és a szemek közötti rész sima szőrű. Hossza 5 és 8 cm között változhat.Az állat általános standardjára az erős, lekerekített fej, felálló fülek (maximum 7,6 cm) közepes hosszúságú végtagok, magas tartás (mely láttatja magát a sörényt) jellemző.
Oroszlánfejű törpe kosorrú
Származás
Nem sokkal a törpe oroszlánfejű nyulak létrejötte után ez a változat a törpe kosorrúaknál is megjelent. Kialakulása szintén Európára jellemző. Normál törpe kosorrúak, karakterisztikus sörénnyel a fejük körül. Az állófülűekhez képest ez a sörény általában hosszabb és néha nem olyan dús.
Testfelépítés és küllem
Teljesen egyező a törpe kosorrúakéval, lényeges eltérés csak a sörényben van. Ez 5-7,5 cm hosszú, a fej körül körben található, ráterjed a nyak mögötti "V" részre is. A korona felett frufru van. A combon szőrnadrág található. Ez a felnőtt állatok némelyikén eltűnik, másoknál nem.
Elhelyezés:
Mire a nyuszi megérkezik, legyen elõkészítve a lakhelye: szórjuk be friss, pormentes forgáccsal, esetleg, ha éppen van, szalmával a ketrecet (lehetõleg min. 100×50es ketrecet használjunk, lehet saját gyártású is, ha az túl nagy helyet foglal el, akkor se legyen a ketrec 75-80 centinél kisebb), tegyünk be eleségét, vizet, szénát. Attól függõen, hogy a jövevény mennyire szelíd már, tegyünk a ketrecbe egy kis házikót is, ahol háborítatlanul pihenhet.
Etetés, takarmányozás:
A zöldeleség az étrend kb. 25%-át tegye ki, kapjon a nyuszkó pl. egy répát, egy darab almát vagy nyáron füvet. A zöldeleségek skálája nagyon széles, mert a nyuszik nagyon szeretnek minden gyümölcsöt, zöldséget, szeretik a füvet, a gyermekláncfüvet. Ha kedvencünk elõzõ gazdájánál keveset kapott vagy egyáltalán nem kapott friss zöldet, akkor lassan szoktassuk hozzá. Ha esetleg hasmenés lépne fel, csökkentsük a mennyiséget, vagy egy ideig egyáltalán ne adjunk zöldet. Ha a hasmenés elmúlt, újrakezdhetjük a szoktatást. Alapvetõen arra kell ügyelni, hogy a zöldtakarmány lehetõleg szobahõmérsékletû legyen, és ne legyen nedves. Füvet és gyermekláncfüvet ne szedjünk közvetlenül autóút és úttest mellõl, mert a kipufogógáz miatt rengeteg káros anyag halmozódik fel a növényekben. Lóherét és káposztaféléket csak kis mennyiségben etessünk, mert túletetés következtében felfúvódás következhet be, ami a nyulaknál végzetes.
Mindig legyen elegendõ széna nyulunk elõtt, mert ez a fõétel
- Egy kifejlett nyúl (kb. 1-2 kg-os) a szénához és a zöldtakarmányhoz 3-4 evõkanál szárazeleséget kaphat naponta
- Túlsúlyos kedvencünk ne kapjon szárazeleséget, vagy csak 1-2 evõkanálnyit, kapjon több zöldeleséget, s mozogjon többet
- Fiatal állatot óvatosan etessünk zöldtakarmánnyal, inkább kapjon szénát és 1-2 evõkanál szárazeleséget
- Nyáron növelhetjük a fûmennyiséget és csökkenthetjük a szénaadagot
- Víz mindig legyen állatunk elõtt!
Kiegészítõ táplálékként adhatunk száraz kenyeret, nagyon jót tesz az állandóan növekvõ fogaknak, de figyeljünk, hogy ne sokszor kapjon belõle (kb. hetente 2-szer), mert nagyon hízlal. Feltétlenül legyen elég száraz és ne legyen penészes. Kaphat a nyulunk száraz kukoricacsövet is.
Hogy lesz szelíd? És hogyan lesz szobatiszta?
Mivel a nyulak rendkívül kíváncsi természetûek, gyorsan elérkezik az az idõ, amikor nyulunk magától odajön a kezünkhöz, ha benyúlunk a ketrecbe. Elõször csak érjünk hozzá, majd etessük meg a kezünkbõl (pl. egy répa, jól megmosott és leszáritott répazöld vagy kaporlevél csodákra képes), így gyorsan elnyerjük a bizalmát. A következõ napokban megpróbálhatjuk óvatosan megsimogatni, amikor a kezünkbõl eszik. A nyuszik megismerik gazdájukat a hangjuk és a szaguk alapján, ezért beszéljünk hozzá, s hagyjuk, hadd szimatolgassa a kezünket, mielõtt megérintjük. Késõbb, ha ezt már megszokta, engedjük ki a szobában, hagyjuk szaladgálni, üljünk le a földre. Gyorsan meg fogja tanulni, hogy nem kell félnie tõlünk, óvatosan megérinthetjük, megsimogathatjuk. S ha elnyertük a bizalmát, õ fogja követelni a simogatást. A törpenyulak általában gyorsan megszelídülnek.
Nagyon fontos, hogy a nyúl azt a területet, ahol a WC-doboza van, sajátjának ismerje el. Tehát ezen a területen ne zaklassuk, ne nyúljunk ott hozzá, ne vegyük ki onnan akarata ellenére. Ne nyúljunk a ketrecbe, ha a nyúl benn van, várjuk meg, amíg kijön, és utána töltsük fel az élelmiszeres tálját, vizesedényét, stb. Ha mi elfogadjuk, hogy a nyúlketrec a nyúl kizárólagos felségterülete, akkor valószínûleg el fogja fogadni, hogy a lakás többi része az embereké.
Ha a WC dobozt már elfogadja, akkor lehet kiengedni sétálni olyan helyekre, ahol nem szeretnénk, hogy a bogyóit lerakja.
A sétáltatásnál mindenképpen érdemes kivárni, hogy a nyúl maga hagyja el az otthonát. Néha ez igen hosszú idõbe kerülhet, de érdemes türelmesnek lenni, nem jó, ha a nyulat a vackában (ketrecében) olyasvalamire kényszerítjük, amit nem akar megtenni.
Mialatt a nyúl szabadon kószál, folyamatosan figyelni kell, és ha rossz helyen lát neki a dolgát elvégezni, akkor haladéktalanul vissza kell terelni a helyére. Erre nagyon kell figyelni, alapvetõ a következetesség. Itt is érvényes, hogy a nyúl helye legyen az õ otthona, és betenni sem szabad, mert akkor börtönné válik. Helyesebb, ha a nyúl magától megy be, mert oda bemenekülhet és biztonságban érezheti magát a nyúlbogyókon felbõszült gazditól. Az elszórt nyúlbogyókat pedig be kell tenni a WC-dobozba. Elõbb-utóbb a nyúl rá fog jönni, mit is akarunk tõle.
Vírusos betegségek
Fibromatózis
A házinyúl bőr alatti kötőszövetében kialakuló vírus okozta daganatos betegség. A kórokozó a Leporipox nemzettségbe tartozik. Terjedése hasonló a myxomatóziséhoz, a vírus vérszívó rovarok, szúnyogok és ízeltlábúak segítségével kerül a nyúl szervezetébe.
Tünetek: A daganatok száma egy vagy néhány. Folyamatosan nőnek és elérhetik a 2 cm-es nagyságot is.
Kezelés: A daganatok rendszerint 2-3 hónap múlva maguktól visszafejlődnek.
Megelőzés: Mivel a , ezért megelőzése is megegyezik vele.
Myxomatozis
A házinyulaknak egészen 1984-ig a myxomatozis volt az egyetlen, komoly veszteséget okozó vírusos betegsége. Ausztráliában dedomesztrikálódott állományt is ezen vírus segítésével sikerült tömegesen csökkenteni.
Ezt a betegséget először 1896-ban észlelték Dél-Amerikában a gyapotfarkú nyulakon. Innen terjedt át Európára. A betegséget a Lepoipox vírus idézi elő. Nálunk csak a házinyúl és az üregi nyúl fogékony a vírusra. A vírus tenyésztését a különböző vérszívók végzik (szúnyog, bolha,atka, kullancs). A myxomatozisban beteg állat véréből vagy egyéb szövetnedvéből felvett vírus hónapokig életben marad bennük. Minden korosztályt fertőz a nyulak között.
Tünetek: Először a fülben futó erek átjárhatósága miatt a fülkagylón található vérzés észlelhető. Ezek a fejre, orra is kiterjednek. Lappangási ideje 7-10 nap. Ha lefolyása rövid, szintén 7-10 napig tart, ha hosszú, akár két hétig is elhúzódhat. A betegség az állat elhullásával végződik.
Kezelés: Myxoedémás formájában beteg nyúl nem gyógyítható. Egyetlen mód a megelőzés.
Megelőzés: Istálló tisztántartása, vérszívók távoltartása az egyik lényeges szempont. Ez szúnyoghálóval és Atoparazia-ellenes készítménnyel megoldható, de nem ad 100 %-os biztonságot. A másik fontos szempont a vakcinázás. Myxovac vakcinával az állatok 3 hetes kortól olthatók. A fióka anyjától származó védettsége 2 hét után megszűnik. A megelőzés rendkívül fontos, mert a myxomatózis következménye a közel 100 %-os pusztulás lehet.
Vérzéses betegség
Vírus okozta betegség, melyet először 1984-ben Kínában ismertek fel. Ekkor ez a betegség járványszerűen söpört végig Kína területén több százezer angóranyúl pusztulását okozva. Magának a betegségnek többféle elnevezése is létezik: nyulak vírus okozta vérfertőzése, elhalásos májgyulladás, nyúlpestis, vérömléses tüdőgyulladás.
Kórokozója egy kalicivírus, melyre csak a házi- illetve őse az üregi nyúl fogékony. Lappangási ideje, mint a tüneteinek jelentkezése után lefolyása is csak néhány nap. Rendkívül járványos jellegű és magas mortalitással (elhullással) járó betegség. Egyes leírások szerint a felnőtt állományokban nagyobb pusztítást okoz. Elhullási aránya 70 és 100% közé tehető.
Tünetek: Kezdetben néhány órás étvágytalanság. Egyes esetekben a beteg állat orrjáratából véres váladék szivárog. Az elhullást megelőzően idegrendszeri tünetek lépnek fel. Az esetlegesen megmaradt egyedek, a fertőzés után még legalább egy hónapig ürítik a vírust bélsárral. Ezeket az egyedeket különítsük el.
Megelőzés: A betegséget megelőzni általános járványvédelmi módszerekkel, speciális védekezési eljárással és vakcinázással lehet. A Leporiphyl vakcina alkalmas 4-6 hetesnél idősebb nyulak hatékony immunizálására.
Bakteriális betegségek
Talpfekély
Sztafilokokkózis: A betegséget a Staphylococcus aureus baktérium idézi elő. Házinyulak környezetében bárhol előfordul. Ha rendszeresen takarítunk és fertőtlenítünk, számuk csökkenthető. Azonban a bőr sérülésein át az állat szövetébe kerülve különféle kórosformát hozhat létre.
A talpfekély a lábközép „talppárna” kisebesedésével, kifekélyesedésével jár. Teli padlón tartott állománynál, a mélyalmos tartás következtében alakul ki. A vizelet és bélsár nem tud elfolyni, pang a ketrec aljában. Az állat nem tudván máshova menni – bele kényszerül az alomba. Ez a felület felpuhítja a talppárna bőrét, s ezzel szabad utat nyit a baktériumok számára. Szintén bemeneti kaput jelent az éles ketrecen tartott nyúl, ha a padozatból éles tárgyak, szögek emelkednek ki, ezek felsértik az állat lábát.
Tünetek: Általában először a hátsó lábon, lencsényi területen, időnként vérző pörkös sebek jönnek létre. Ezek gyógyulásra nem hajlamosak. A sebek később fekéllyé alakulnak át. Az állat levert, keveset mozog, – a fájdalom miatt – kisebb a takarmányfogyasztás is.
Kezelés: Csak friss esetekben érdemes. A kezdődő talpfekélyt helyileg fertőtlenítő hatású készítménnyel kezeljük.
Megelőzés: A jól megválasztott padozat a legfontosabb. Minél simább legyen a padozat, s legyen réspadozat, melyeknek az állat talpával érintkező felülete szélesebb.
Tejmirigygyulladás
Szintén a Staphylococcus aureus baktérium okozza. A csecsbimbók nyílásán át jut a tejmirigybe.
Tünetek: Először a hátsó lábaknál levő tejmirigyet támadja meg. A tejmirigy fájdalmas, duzzadt, a szopós nyulak fejlődése visszamarad. Az egész állomány pusztulásához vezethet.
Kezelés: Antibiotikumokkal történik.
Megelőzés: Megfelelő higiéniai körülmények létrehozása, s padozat helyes kialakítása.
Élősködők
Rühösség
A házinyúl rühösségének két formája ismert. A ritkább fejrühösség és a gyakoribb fülrühösség. Itt csak az utóbbiról lesz szó.
A fülrühösséget a Psoroptes cuniculi nevű atka okozza. A rühösség rendszerint a belső hallójárat mélyén kezdődik (itt a legkedvezőbb viszony az atkák szaporodására). Lappangása néhány nap és több hét között mozoghat. Elsősorban élő állattal, de a ketrec felszerelései, etetők, itatók, elletők is segíthetnek a terjesztésben. Ezenkívül rühatkával szennyezett takarmány és a gondozó is terjesztheti.
Tünetek: A fülkagyló belső felületén és a hallójáratban is vastag, lemezes, néha többrétegű hámlemezek vagy zsírosan tapadó pörkök jönnek létre. Ezek a hallójárat bőréhez erősen tapadnak, csak erőszakos beavatkozással távolíthatók el. Ezek alatt nedvedző, vérző felület marad vissza, melyen atkák ezrei láthatók. Gyakori szövődménye lehet a fülrühösségnek a középfülgyulladás és a gennyes agyburokgyulladás.
Kezelés: Sikeresen kezelhető hatékony készítményekkel. A kezelést érdemes az egész állományon alkalmazni és 7-10 nap után megismételni.
Megelőzés: Megbízható, atkamentes helyről vásároljuk a tenyésznyulainkat.
Bolha
Házinyulaknál viszonylag ritkán megállapított bántalom. Élősködő: Spilosyllis cuniculi a házinyúl bolhája, mely csak ideiglenesen, vérszívás céljából tartózkodik az állaton.
Tünetek: A súlyos bolhásság tünetei fiatal állatokon figyelhetők meg. Az állat nyugtalan, vakaródzik, bőrén helyenként szúrásnyomok találhatók.
Megelőzés: Léteznek megelőző és gyógykezelő készítmények. Ezeket a tünetek súlyosságától függően az állatorvos írja fel. A megfelelő higiénia, - mint minden betegség esetében - kritériuma a megelőzésnek.
Egyéb:
Gondozójára nem jelent veszélyt.