Szakállas Agáma tartása

Szakállas Agáma

Latin név: Pogona Vitticeps

Előfordulás: Ausztrália sivatagai

Nagyság: 35 – 50 cm

A hatalmas ausztráliai kontinensen számtalan érdekes állattal találkozhatunk. Az itt élő gyíkpopulációk egyik lebilincselő külsejű és érdekes viselkedésű képviselője a szakállas agáma. Tekintélyes nagysága könnyű tarthatósága és nem utolsó sorban szelídsége miatt méltán válhat a zöld leguánok "ellenfeleivé" a hazai terráriumokban.

A szakállas agámák legjellegzetesebb testrésze a viszonylag kisebb méretű pikkelyekkel borított széles, háromszög alakú fej. Elnevezésüket a fej oldalsó részétől kiinduló, valamint a tarkótájékon elhelyezkedő kicsúcsosodó pikkelyeiről, mely összhatásában "szakállszerű" külsőt kölcsönöz az állatoknak. Izgalmi állapotban, amikor a nyelvcsont segítségével a tüskék kifeszülnek, és az állat a száját hatalmasra kitátva, apró fogait kivillantva, félelmetes ragadozó benyomását kelti szemlélőjében. Az óriási fejen, a kidudorodó szemdombokban kisméretű szemek ülnek. Dobhártyájuk jól látható. Izmos testük nyugalmi állapotban erősen lapított, két oldalán hosszanti tövissor húzódik végig. Arányos hosszúságú farkuk egyenletesen vékonyodik. Erőteljes végtagjaik éles karmokban végződnek.

Az állatok színezete nagyon változatos de általában szürkés árnyalatú, melyet a háton sötétebb, szabálytalan alakú foltok mintáznak. Hasi oldaluk egységesen fehér vagy fehér alapon, több-kevesebb fekete folttal tarkított.

A POGONA nemzetség viszonylag újonnan került meghatározásra. Régebben az Ausztráliában élő agáma fajokat az Amphibolorus nemzetségbe sorolták, míg 1913-ben vált külön. Napjainkban több fajt különböztetünk meg, melyek szinte az egész földrészt benépesítik. Élőhelyük rendkívül változatos - az erdőtől egészen a sivatagokig megtalálhatók - legtöbbször azonban az erdőszéleket, sztyeppés, félsivatagos vidékeket népesítik be.

Hatalmas elterjedési területen fordul elő, éppen ezért talán a legváltozatosabb megjelenésű faj. A színezetet jelentősen befolyásolja az élőhelyen uralkodó környezeti viszonyok. Az egyik legkönnyebben tenyészthető faj, éppen ezért a kereskedések kínálatában is velük találkozhatunk legtöbbször. A kifejlett példányok hossza elérheti a 40-45 centimétert.

A többi nagy testű gyíkhoz viszonyítva kevésbé aktívak, tehát kisebb helyet igényelnek. Ennek a megállapításnak azonban ellentmond az a megfigyelés, hogy az állatok természetes viselkedése csak nagy alapterületű terrárium megléte esetén következik be. Egy tenyészcsoport részére - 3-4 - állat, minimálisan 150×60×50 centiméter élhosszúságú tartóedény szükséges. A legtöbb faj igényli a félsivatagi körülményeket, ezért a berendezéskor ezt figyelembe kell vennünk. Az optimálisan berendezett terrárium aljzata kvarc-, vagy gránithomok, de megfelelő még a finom akváriumi sóder is. A talaj vastagsága 10-20 centiméter legyen. A berendezési tárgyak között néhány mászásra alkalmas faág is legyen. Nem hiányozhat a megfelelő nagyságú búvóhely. Erre A célra kialakíthatunk néhány sziklaüreget, vagy üreges fatörzset. Élőnövény beültetése esetén csak szárazságtűrő fajtákat válasszunk. Kitűnően megfelelnek erre a célra a Cycas és Dracena fajok.

A nappali átlaghőmérséklet 27-35 °C fok között mozogjon, mely a napozóhelyen elérheti a 40-45 °C-ot is. Éjszakára 18-22 °C-ra hűljön le a levegő, de elviselik az 5-10 °C-os hideget is. A világítás céljára szolgáló izzó mellett nagyon fontos az állatok UV tartományban történő megvilágítása is. Erre a célra kitűnő minőségi fénycsövek szolgálhatnak.

Ha rendelkezünk egy kisebb napsütötte terasszal vagy kerttel, feltétlenül napoztassuk állatainkat, ügyelve arra, nehogy kiszökjenek tartóedényükből. Mivel nem válogatósak táplálásuk könnyen megoldható. A fiatal egyedeket változatos rovareleséggel kínálhatjuk meg, majd fejlődésük során egyre gyakrabban fogyasztanak növényi eredetű táplálékot is.Etetés: tücsökkel, szöcskével, viaszmoly hernyóval . Ha azonban nem valamilyen okból nem jutunk megfelelő rovareleséghez, elfogadják a dobozos macskaeleséget is.

A növényi eredetű táplálék nagyon fontos a vitamin: és ásványanyag pótlása szempontjából. Szívesen elfogyasztják a saláta, sárgarépa, gyermekláncfű, akácfavirág, banán, sütőtök darabokat. A fiatalabb egyedeknél feltétlenül szórjuk meg a növényi eleséget vitaminkeverékkel. Ha elegendő lédús gyümölcsöt fogyasztanak állataink felesleges vizesedényt behelyeznünk. Más esetekben higiéniai szempontok miatt néhány órára betehetünk egy kisebb vizesedényt.

A nemek megkülönböztetése külső jegyeik alapján elég nehéz. A hímek általában kissé élénkebb színezetűek, fejük valamivel nagyobb méretű, robosztusabb. Gyakorlottabb terraristák a preanális és femorál pórusok alapján képesek meghatározni. Sokkal könnyebb dolgunk van az állatok viselkedésének megfigyelése alapján történő különválasztáskor. Már a fiatal példányok között is kialakul különféle rangsor. Az állatok fejlődése során a domináns hím egyre nagyobb befolyásra tesz szert. A vitákat a mellső lábak emelgetésével, karkörzésre emlékeztető mozdulatokkal, a test felfúvásával, és gyakori fejbólogatásokkal oldják meg. A rendkívül ritka "csaták" rövid ideig tartanak, és bár heves küzdelemnek tűnnek, soha nem okoznak sérülést egymásnak. A küzdelemben alulmaradt egyedek fejüket az aljzathoz nyomva jelzik megadási szándékukat. Így akár több hímet is nevelhetünk egymás mellett minden probléma nélkül.

A szakállas agámák viszonylag könnyen szaporíthatók. A párzás stimulálására legalább két-három hónapos teleltetésre van szükség. Az állatokat ekkor 10-15 °C-os hőmérsékleten pihentessük, majd fokozatosan emelve a hőmérsékletet és a megvilágítás időtartamát elérhetjük, hogy gyíkjaink megkezdjék rituális udvarlási táncukat. A domináns hím elfoglal egy -magasabb pontot a terráriumban. (Rendes körülmények között ez általában az izzó alatti terület.) Ha több hímet tartunk együtt, akkor erről a helyről vetélytársait elzavarja, és megkezdi udvarlását. Ütemes fejbólogatások és lábemelgetések közepette megközelíti a kiszemelt nőstényt.. Ha az hajlandó a párzásra mellső lábait jobbra-balra emelgetve lassan megkerüli a hímet, testét az aljzathoz nyomja, farkát megemeli, hogy kloákanyílása szabaddá váljon. Az udvarló erre rendszerint lecsillapodik, átöleli leendő párját, nyakánál fogva megragadja és megtörténik a kopuláció. A párzást követően a nőstény az idő múlásával egyre kevesebbet eszik, majd beszünteti a táplálkozást, miközben egyre terebélyesebbé válik. A tojásrakás előtti időszakban már jól látható a testében elhelyezkedő tojások körvonala. Néhány nappal a tojásrakás előtt a nőstény izgatottá válik, sokat mászkál a terráriumban megfelelő helyet keresve a fészeknek. Ha egy alkalmas területet talál mellső lábaival ásni kezd, később ebben a tevékenységében a hátulsó végtagokat is igénybe veszi. Olyan mély üreget készít, hogy abban kényelmesen elférjen. Rövid pihenés után lerakja tojásait, majd a gödröt betemeti, és fejével ledöngöli a fellazított aljzatot. A fiatalabb nőstények által lerakott tojások száma 6-12 darab, az idősebbek 15-25 darab között mozog. A tojások mérete viszonylag kicsi, mintegy 3 centiméter hosszúak és 1,5 centiméter szélesek. Súlyuk megközelíti a 7-8 grammot. Egy-egy szaporodási ciklusban az erőteljesebb nőstények 3-4 alkalommal raknak tojást, így akár 150- utód is származhat egy eredményes pártól.

A tojásokat inkubátorba helyezve, 28-29 °C hőmérsékleten 75-80 nap alatt keltethetjük ki. Normális esetben az első és utolsó utód kelése közötti időtartam általában alig haladja meg a 24 órát. A kis gyíkok a tojáshéjat apró tojásfogukkal szakítják fel. A kikelt kicsik 7,5-8,5 centiméter hosszúságúak és jóval sötétebb tónusúak szüleiknél. Táplálkozásuk könnyebb megfigyelése érdekében egyenkénti elhelyezésüket javaslom. 1-2 nap elteltével már nyugodtan megkínálhatjuk őket apró rovareleséggel, melyet előzőleg vitamin, ásványanyag keverékével "kezeltünk". Az - ásványanyagok és főleg a calcium megfelelő mennyiségére fokozottan figyeljünk.

A viszonylag gyorsan növő állatoknál ugyanis a calcium hiánya komoly problémákat okozhat, izomgörcsök, fejlődési rendellenességek, végezetül pedig az állat pusztulása. Néhány hét eltelte után az állati eredetű eleség mellett kezdjük meg a lédús gyümölcsök feletetését is. Megfelelő körülmények között egy-másféléves korukra válnak ivaréretté .

Emberre a tartása nem veszélyes.

Betegséget nem terjeszt.