html templates


Hüllőkről

A gekkókról általában

Terráriumokról, etetésről, szaporodásról:

Enélkül a hüllő tartás szinte lehetetlen lenne. A terrárium megvásárlásakor próbáljunk arra törekedni, hogy amekkorát csak tudunk akkorát vegyünk. A terráriumok méretét fajtól függően csináltassuk. Pl: a tapadókorongos gekkóknak inkább magas mint hosszú terráriumot csináljunk. A talajlakóknak pont fordítva. Mivel a gekkók erősen területvédőek KÉT HÍMET SOHASE TEGYÜNK ÖSSZE!! A nőstényekből van amelyik fajnál több is megfér egymással(gekko vittatus), de a legtöbb fajnál a nőstények is hím jelenkétében rivalizálnak.A gekkókat más fajta hüllővel nem tanácsos összetenni mert legtöbbször verekedés a vége. Ezért a gekkók tartását én párban javaslom. A gekkók a Föld minden pontjáról származnak, ezért az ideális hőmérsékletet nem lehet meghatározni, ugyan így a páratartalmat sem. A terráriumnak általában tartalmaznia kell ezen tartozékokat: búvóhely,műnövények vagy élők is lehetnek, valamint a talajt. A gekkók a táplálékot általában szívesen elfogadják a tálkájukból, ezért érdemes egy ilyen tálat létrehozni. Sok gekkó csak a növények leveleiről hajlandó inni ezért vizes tálat a párolgás céljából ajánlatos csak tenni. 

Etetés: 

A legtöbb gekkó rovarevő, ám sok más táplálékot is magukhoz vesznek. Az egészen nagy példányoknak pl: egy kisebb egér már nem okoz gondot. Kedvelt táplálékuk még a lisztkukac is. A kukacokat minden gekkó előszeretettel eszi, mert rengeteg a vitamin benne. A táplálékállatokat vitaminporral szórjuk meg vagy a táplálékállattal etessünk meg vitaminokat. Más gekkók mint Pl: A nappali gekkók növényi eredetű tűplálékot is magukhoz vesznek.( Pl,. lekvárok,méz,stb.) De nem elhanyagolható táplálékok a legyek és a kis pókok sem. A legyeket kisebb fán lakó gekkók, mint pl: a phelsuma laticuada előszeretettel levadássza. 

Szaporodás: 

A legtöbb gekkó fogságban is szaporodik.Persze megfelelő tartás,élelmezés és nem utolsósorban megfelelő méretü terráriumba tartás esetén.Ha hasonló körülményeket biztosítunk számukra mint az élőhelyükön van, egész biztos lehetsz a sikerben.A párzásra általában az esti órákban kerül sor. Először az udvarlási szertartás történik meg. A hím ilyenkor beleharap a nőstény nyakába, és eközben a nőstény kloákájába vezeti hemipéniszét. A nősténynek ha a párzás után sebes marad a nyaka ne aggódjunk előbb utóbb begyógyul. A nőstények hasában a tojások jól kivehetőek. Ha nem akarjuk hogy a nőstény a terráriumba tojja a tojásokat érdemes külön terráriumba tenni amíg a tojásokat le nem rakja. 

Utódnevelés: 

Az utódokat általában, érdemes kivenni a terráriumból, mert ha szülők nem is eszik meg őket , az ellenőrzés véget jobb őket külön tenni szüleiktől.Általában a kis gekkókat külön külön, tartják de egyes fajok kicsinyeit Pl:eublepharis macularis (leopárd gekko) együtt lehet tartani kisebb csoportokban is. A gekko család kicsinyeit is lehet együtt tartani egy bizonyos életkoruknak az eléréséig. Általában nem nehéz a felnevelésük, csak rengeteg vitaminra van szükségük.Gyakran kell őket UV-ni, valamint vitaminozni, az eledelüket, és a vizüket is. Ha kis gekkót vásárolunk, azonban nem lehet tudni, hogy hímet vagy nőstényt vettünk-e. Én azt tanácsolom, hogy egyet vegyünk csak, és ha majd meg tudjuk állapítani, hímünk vagy nőstényünk van-e , akkor szerezzünk neki egy másik nemű társat(ha akarunk). A kis gekkók általában:kis tücskökön, esetleg sáskákon élnek.

A kaméleon tartása

Latinnév(Tudományos elnevezés)Chamaeleo Calyptratus

Elterjedés: Jemen (Afrika) 

Felnőttkori méret: nőstény: 25-35 cm hím: 30-37 cm 

Várható életkor: nőstény: 2 – 3 év hím 4 – 5 év 

A calyptratus a legkönnyebben beszerezhető és legkönnyebben tartható fajok egyike. Tojásrakó. Két alfajt ismer a szakirodalom: 

· a c.c. calyptratus Sana és környékén (Jemen) él. A hímek sarkantyút viselnek már a tojásból való kikeléskor is, így a kicsik nemének meghatározása nagyon könnyű. Később a hímek színessége és sisakja a nőstények kevésbé színezettsége mégjobban elkülöníti a nemeket. Természetesen a sisakos kaméleonnál is alkalmazható a szexálás a faroktő vastagság alapján. A nőstények a sikeres párzás után sötétebb alapszínű, sárga, narancs pettyes nászruhát öltenek. 

· c.c. calcifer a calyptratustól abban különbözik, hogy sisakja kisebb méretű. Régebben a calyptratus és a c.c. arabicus fajok kereszteződésének tartották. élőhelye a Saudi-Jemen határvidék folyóvölgyei és hegyei. 

A faj leírása 

A hímeknek nagyobb sisakjuk és testük (30-37 cm farokkal együtt)van. A hímek általában vékonyabbak a nőstényeknél, fekete, sárga, narancs, zöld és kékeszöld sávokkal tarkított színezetűek. 

A nőstények 25-35 cm-re nőnek és zöld alapszínűek. 

A hímek 6, a nőstények 5 hónapos korukban ivarérettek, de 9 hónapos korukban érik csak el tenyészérettségüket, amikor is tenyésztésbe vonhatók. 

Elhelyezés 

A frissen kikelt állatokat egy 5l-es befőttesüvegben vagy hasonló műanyag edényben is elhelyezhetjük. A kifejlett állatok elhelyezésére nagyobb minimum 1m x 60cm alapterületű, 1,3m magas terrárium szükséges. 

A calyptratus az egyik legkevésbé páratartalom érzékeny faj. Viszonylag magas hőmérsékletet (30-34°C) és kevésbé párás levegőt (45-50%) igényelnek. éjszaka a hőmérséklet 20°C-ig csökkenhet. A kifejlett, egészséges egyedek elviselik a 8°C körüli éjszakai lehülést is. 

Víz/Páratartalom 

Mint az előzőekből is kiderült a calyptratus nem igényli a mindennapi párásítást, elég az a mennyiség, amelyet a növények transpirációja (párologtatása) biztosít. Ivóvíz biztosítása azonban állandóan szükséges. A calyptratusok természetes élőhelyükön a vízszegény időszakokban levelek fogyasztásával elégítik ki folyadékszükségletüket. 

Eleség 

A frissen kikelt állatok muslincát vagy 2 hetes tücsköket fogyasztanak. Fontos az eleség vitaminozása, a megfelelő kálcium és D3 vitamin adagolás. A Nekton és Tetra vagy a ZooMed cégek vitaminjain kívül sok egyéb vitaminkeverés kapható a hazai állatkereskedésekben. 

Az idősebb állatokat tücsökkel, viaszmollyal, léggyel, gyászbogár vagy rózsabogár lárvával, szopós egérrel etethetjük. Nyári időszakban rovarhálóval vagy csapdával gyűjthetünk rovarokat. Ilyenkor ügyeljünk, hogy védett rovarokat pl. imádkozó sáska ne adjunk állatainknak. 

A tücsköket jól "feltuningolhatjuk" haltáppal, száraz macskaeleséggel, gyümölcsökkel, virágporral. Mindig jóltáplált eleséget adjunk a kaméleonoknak. A frissen kikelt légy béltartalma üres, így táplálóértéke kicsi. Etetés előtt mézzel, tejporral etethetjük őket. 

Szaporodás 

A hímet és a nőstényt külön tartsuk a párzási időszakot kivéve. A fogadóképes nőstény nem fújtat nyitott szájjal, ha meglátja a hímet. A párzás többszöri ismétlődéssel egy óráig is eltarthat, ezért célszerű a párt napokig együtt tartani. Persze azért figyeljünk rájuk, mert előfordulhatnak összecsapások. A nőstény nászruháját a sikeres párzást követő 18 óra múlva ölti fel. 

A nőstény a párzást követő 20-30 napon belül rakja le tojásait a számára alkalmas helyen. Célszerű a nőstény terráriumába legalább 20 cm vastag nedves földet teríteni vagy edégyben tojásrakó helyet biztosítani. A tojásrakáshoz készülődő nőstény sokat mozog, próbaásásokat végez. 

Ha nőstényünk nem talál megfelelő tojásrakó helyet akkor jobb esetben az ágról pottyantja le tojásait, rosszabb esetben tojásvisszatartásban el is pusztulhat.

A szokásos tojásszám 35-85-ig terjedhet. 

A tojásokat minél előbb helyezzük külön keltetőbe. A legjobb keltető közeg a vermikulit (1,5 rész vermikulit + 1 rész víz súlyarányosan),de használhatunk nagyobb szemű perlitet is. A lerakott tojásokat a lerakáskorival egyező pozícióban (nem szabad forgatni!) kell beletenni a keltetőbe úgy, hogy azok fele kilátszódjon a vermikulitból. A keltetődobozon apró lukak fúrásával megoldhatjuk az alulról való öntözést is. Fedjük le a keltetőd, de biztosítjuk kis nyílásokkal a szellőzést. A kelés alatt megromlott tojásokat(összeszáradt, penészes) azonnal távolítsuk el.

A tojások keléséhez 27-28°C szükséges, éjszaka 24-25°C-ra lehülhet a hőmérséklet. 

A tojások kelése között nagy eltérések lehetnek. A kis kaméleonbébik előmászása kb a 144-220. napon várható.

Almacsiga

Ampullaria gigas

A csigák az egész Földön elterjedtek. Megtalálhatók a tengerekben, a tavakban, gyors folyású patakokban, az esőerdőkben valamint a száraz területeken is. Természetesen az akváriumból sem hiányozhatnak. 

Az akvaristák véleménye megoszlik. Vannak, akik úgy gondolják a csiga jelenléte szükséges, mert letisztítja az algát az üvegről és a növények leveleiről, valamint megeszi a talajra lehullott eleséget. Valóban, ez részben igaz, ugyanis a talajon, talajban élő csigák valóban esznek a halak eleségéből, de közel sem fogyasztják el mindet, csak annyit, amennyire szükségük van. Amikor haladnak az üveglap belső oldalán, látszik, hogy redős nyelvükkel eszik az algát, de nem olyan sokat, hogy teljesen megtisztulna a frontüveg. Az evés után keletkező végtermék pedig – akár a halak ürüléke – terheli az akvárium vizét. 

De, mivel az akvárium egy kis élőközösséget alkot, nem hiányozhatnak a csigák sem. Néhány csiga jelenléte nem zavaró, de nem is feltétlen szükséges. Jelenlétük segít a víz minőségének megítélésében, mert a csigák esetleges pusztulása figyelemfelkeltő lehet. Ugyanis sokkal érzékenyebbek a víz minőségére, annak romlását előbb jelzik, mint a halak. 

Az almacsiga 

Az egyik legnépszerűbb akváriumban tartott faj. Háza kerek, amelyet egy fedéllel be tud zárni. Dél-Amerikából származó, tüdővel és kopoltyúval lélegző puhatestű, melyeknek több színváltozata is létezik a kereskedelemben. A legelterjedtebb változat házának színe világossárga. Létezik csíkos változata, amelynek háza sötétbarna, világosabb sárgás csíkokkal díszítve. Fején két pár tapogató van, az ajaktapogató, valamint a hosszabb tapogatók, ezek alatt találhatók a szemek. Feltűnő a hosszú, 5-6 cm-es légzőcsövük, melyet a vízből kidugva lélegeznek. Az almacsiga betelepítésénél vegyük figyelembe, hogy egyes halak megcsipkedik a légzőcsövüket, amellyel a csigák pusztulását is okozhatják. Savas vízben nem érzi jól magát. Elpusztult növényi részeket és hulladékot fogyasztanak, de megeszik a haleledelt, és ha nem kapnak elég táplálékot, akkor a növényzetet is megrágják. Az almacsiga ivaros szaporodású, petecsomóit a víz fölé hajló növények leveleinek fonákjára rakja le. Fontos, hogy ezek a peték ne száradjanak ki, ezért a medence tetejét fedni kell a megfelelő páratartalom miatt. A petékből a kis csigák 28 °C-on 10-12 nap alatt kelnek ki. Fontos, hogy az éppen kikelt csigák azonnal vízbe kerüljenek. A víz felett álló levélen levő petecsomóból a kikelő kis csigák a vízbe esve kezdik meg életüket. Arra is kell vigyázni, hogy ne mászhasson ki az akváriumból, mert kiszáradva elpusztul. 

Ez a faj is érzékeny a gyógyszerekre, valamint a vízminőség romlására. Egyes fajaik a természetes élőhelyükön akár a 20 cm-t is elérhetik, akváriumban nem haladják meg a 6-7 cm-t. Mivel kopoltyúüregük és tüdejük is van, képesek hosszabb ideig a vízen kívül tartózkodni. Melegvízi faj, 20 °C alatt ellustul, a talajba ássa be magát. 

Mivel tüdős csigák, szállításuk csak nedves környezetben lehetséges. Vízben való szállításkor megfulladhatnak.

Csíkos pézsmateknős

Kinosternon baurii, Garman, 1891

A hazai teknőstartóknak mintegy 70-80%-a "ékszerteknőst" nevel. A nemzetség tagjainak gondozása során felmerülő legnagyobb probléma a viszonylag gyors növekedésükben rejlik, hiszen néhány év alatt "kinövik" tartóhelyüket. 

A nagyobb díszállat-kereskedések kirakatában szerencsére időről-időre olyan vízi életmódot folytató fajok is felbukkannak, melyek kifejlett korukban is elférnek gazdájuk tenyerében. Ezen kistermetű teknősök egyike a csíkos iszapteknős. 

Az iszapteknősök (Kinosternidae) kizárólag az amerikai kontinensen élnek. Napjainkig mintegy 20 faját határozták meg a tudósok. Az iszapteknősök nagysága 12-20 centiméter közötti. A család egyik legkisebb képviselője, a mintegy 12,5 centiméter páncélhosszúságú, csíkos iszapteknős. Erősen domborodó hátpáncéljuk hátulsó szegélye sima. A többi teknősfajhoz képest kisebb, rombusz alakú hasi páncéljuk első és hátsó részét csuklóizületek segítségével mozgathatja. Méretéből adódóan, ez a faj nem képes teljesen összezárni a két páncélrészt, ezáltal a lágy részek részben szabadon maradnak. A fejükön és a nyakukon nem láthatunk bőrdudorokat. 

A hátpáncél alapszíne sárgásfehértől a barnán át, egészen a feketéig terjedhet. Ezen egységes színezetét csupán három, hosszanti fehér, sárgásfehér csík díszíti. Innen ered elnevezésük is. A hasi páncél a plastron sárgás-, világos-, vagy vörösesbarna. 

A csíkos iszapteknős élőhelye Georgia állam déli részén, valamint a Floridai-félszigeten terül el. Itt az apró tavakban, kis patakokban, mocsaras területeken fordulnak elő. 

Egy pár elhelyezésére 50×40×30 centiméter méretű terrárium bőven elegendő, melyben a víz magassága 10-15 centiméter legyen. Aljzatként – 5 centiméter vastagságban – megfelel a mosott akváriumi sóder. A kis teknősök biztonságérzetének növelése érdekében, elengedhetetlen néhány búvóhely kialakítása, ahová a megriasztott állatok szükség esetén visszahúzódhatnak. A medence egy részében – körülbelül az alapterület egyharmada – szárazulatot alakítsunk ki, mivel ez a teknősfaj kevésbé kötődik a vízhez, mint a család többi képviselője. Szaporítási szándék esetén a szárazulat homok és nagyon finom sóder, ún. mozdonyhomok 2:1 arányú keveréke legyen. A tojásrakó nőstény ide fogja elásni kevés számú tojásait. A tartóedény vízének hőmérséklete 26-28 °C. A megfelelő víztisztaságot egy külső akvarisztikai szűrő működtetésével, vagy rendszeres vízcserével érhetjük el. A víz frissítésekor ügyeljünk annak megfelelő hőmérsékletére, hiszen a hirtelen hőmérsékletváltozás következtében előfordulhat, hogy teknőseink megfáznak. Alacsony fényigényük miatt külön megvilágításra nincs szükség, sőt lehetőség szerint, a helyiség egy árnyékosabb részébe helyezzük el őket. Táplálásukra vörös szúnyoglárvák, vízicsigák, férgek, kisebb édesvízi halak, újszülött egerek, valamint sovány marhahús csíkok és marhaszív darabok szolgálhatnak. Tavasztól őszig étrendjüket változatossá tehetjük még meztelen csigákkal, földigilisztákkal. 

A kifejlett állatok nemének meghatározása könnyű. A hímeknek hosszabb és vastagabb farkuk van, melynek végén tompa szarukarom látható. A hátulsó lábak belső oldalán megnagyobbodott szarupikkelyek helyezkednek el, melyek a hímek megkapaszkodását segítik a párzás során. A nőstények a megtermékenyített tojásokat, melyek száma 1-4 darab között változik, április végétől június végéig rakják le, egy-egy szaporodási ciklus során 2-3 alkalommal. A sárgásfehér színű tojások 27-30 milliméter hosszúak, és 15-16 milliméter keresztmetszetűek. A keltetőben nedves perlitbe ágyazva, 26-30 °C hőmérsékleten, magas páratartalom (80-95%) mellett, a kelési idő 95-125 nap között változik. A fiatal teknősök 20-25 milliméteresen látják meg a napvilágot. Vörös szúnyoglárvával, apró férgekkel táplálva viszonylag gyorsan növekednek. A 8 centiméter páncélhosszúságú egyedek már ivarérettek, és megkísérelhetjük továbbszaporításukat.

Gabonasikló

Gabonasikló (Vörös gabonasikló) , Albínó gabonasikló, Szürke Gabonasikló 

Latinnév:(Tudományos elnevezés)Elaphe guttata guttata 

Elterjedés: E-Amerika 

Felnőttkori méret: 100 – 180 cm 

Várható életkor: 10 – 15 év 

Leírása: 

Élőhelye Észak-Amerika erdős területei, elhagyott házak f arakásai és mint a neve is mutatja a gabonaraktárak környéke. Itt a magvak vonzásának a rágcsálók nem tudnak ellenállni, így a siklók bőséges eleséget találnak maguknak. Világosbarna sárgás, vagy vörös alapon, feketén szegélyezett vörös, vagy barna foltsor jellemzi a törzsalak színezetét. Rendkívül könnyű tenyészthetősége miatt nagyon sok színváltozata előfordul, létezik sárga, fehér és fekete változat is. Legkeresettebbek az úgy nevezett albínó példányok, melyek inkább rózsaszínűek halvány mintázattal.

Terráriumi elhelyezésénél vegyük figyelembe az állat kifejlett méretét. Amíg siklónk kicsi, kisebb terrárium megfelel számára, de tervezzük be a felnőtt méretéhez szükséges terrárium nagyságát is. Kifejlett siklónak megfelel egy 100x40x50 cm-es (HxSzxM) drótháló szellőzővel ellátott terrrárium. Aljzatnak virágföldet használjunk, melyet száraz fűvel, vagy lombréteggel fedhetünk. Kerüljük a túlzottan nedves közeget, mivel az állandóan nedves környezet súlyos nyálkahártya megbetegedést okozhat. Dekorációnak helyezzünk be nagyobb faágat, szőlőgyökeret, amelyen siklónk kedvére mászkálhat, ezzel is elősegítve az időszakos vedlés folyamatát. Élő növény ültetésénél erős fajtákat használjunk, melyet nem tud összetörni. 

Táplálása nem okoz gondot, minden rágcsálót elfogad, persze a sikló testnagyságát figyelembe véve. Kezdetben a szopós egér, később a szopós patkány, majd a pattogós egér kerüljön az étlapra. Növekedésével arányban később kifejlett egeret is eszik. Amennyiben a természetes napoztatás nem megoldott, heti egy alkalommal adjunk vitamint állatunknak, melyet csepegtessünk a már leölt eleségre, mielőtt a kígyó lenyelné. 

A terrárium hőmérséklete 25-28°C legyen, de a napozásra szánt terület felmelegedhet akár 33 °C fok hőmérsékletre. A gabonasikló eredeti élőhelyén éves ritmusban él, ősszel aktivitását csökkenti, téli pihenőt tart. Tenyésztők körében vita van a teleltetés szükségességéről, biztos, hogy azok az állatok, melyek telelnek, kiegyensúlyozattabbak, betegségekre kevésbé fogékonyak. Amennyiben a teleltetést választjuk biztosítsunk 10 °C hőmérsékletet zaklatás nélkül. Tavasszal a pihentetett példányok intenzívebb párzási aktivitást mutatnak, fészekaljuk általában több tojást tartalmaz, azok kelési aránya kedvezőbb. Itt elérkeztünk a tenyésztés menetéhez. 

Fontos, hogy csak kifejlett példányokat fogjunk tenyésztésbe. Egy 70-80 cm-es nagyságú kígyó szaporodásra képes, de inkább várjuk meg az egy méter körüli nagyságot. A kisméretű kígyót megterheli a tojásrakás, tojásainak száma kevesebb. A megfelelő nagyságot jó tartási körülmények között 2 éves korában éri el. 

Legjobb a teleltetés után a két nemet külön tartani a párzási idő elérkezéséig. Ezt állatunk viselkedése jelzi, a nőstény étvágya csökken, és rengeteget mozog, keres. Pár nap elteltével a párt összeereszthetjük. Hamar egymásra találnak, rövid udvarlás után megtörténik a párzás, ami akár fél óránál hosszabb ideig is tarthat. Ilyenkor kerüljük az állatok zavarását, hirtelen helyzetváltoztatás komoly veszélyt rejt a pár számára. A legtöbb kígyó hemipénisze a saját fajhoz alkalmazkodik, ezzel is kizárva a más fajjal való kereszteződést, így a megzavart nőstény magával cipelheti párját, kinek hemipénisze beakadhat a nőstény kloakájába. 

A tenyészpárt több napig hagyjuk együtt. A kígyóknak a tojásvezetőjük a testük két oldalán helyezkedik el, és a hímek párzószerve ehhez alakult, tehát villás. Párztáskor csak az egyik oldali petevezetőbe jut be a hím ivarsejt. A következő párzáskor jut termékenyítő sejt a másik oldalra. Amennyiben a párzást meg tudjuk figyelni, látható, hogy melyik oldalra hatol a hemipénisz. Sikeres párzás esetén a nőstény már nem fogadja el a hímet. Körülbelül 50 nap elteltével várható a tojásrakás, fiatal nőstények 10, idősebbek 20-25 tojást rakhatnak. A tojások megléte jól kivehető a nőstény testén a tojásrakást megelőző napokban. Nagyon fontos a megfelelő hely biztosítása!

Szökésbiztos elhelyezés: Az elhúzható üvegajtós terráriumokat biztosítsuk kulcsoszárral, vagy tapadókoronggal a két üveglap között, mivel képesek elhúzni az üveglapot és megszökni. 

A terráriumok szellőzését szolgáló fém szúnyoghálók ne alkalmazzuk, helyette a perforált fémlemez szellőző lemeztcsíkot használjuk erős ragasztással. 

Betegség ,egyéb: 

Betegségre megfelelő tartás és elhelyezés esetén nem fogékony.Ha vadonbefogott vagy farmon tenyésztett állatot sikerül vásárolnunk a külső élősködőktől ( pl. kullnacs) szabadítsuk meg az állatot. Nedves tartást nem bírja.Említve fent!!!

Az állatnak méregfogai nincsenek, szorítással öl.Viszont vannak un. kapó vagy ebfogai amivel jelentős sebet tud a vigyázatlan tartójának a kezén egyéb testrészein ejteni.Más egyéb egészségügyi ártalmat nem jelent tartójára nézve.

Görögteknős etetése

Etethető: 

Pázsitfű, útifű, gyermekláncfű , szárítottcsalán, tökfélék levele és termése, saláta, lucerna, mindenfajta káposztaféle 

Alma, körte, cseresznye, meggy, stb. de kerüljük a gyümölcsök túladagolását. Pl.egy héten csak kétszer adjunk neki. 

Metélőhagyma, zeller, uborka, cukkini, sárgarépa, paradicsom, paprika 

Levelek,virágok,petrezselyem

Banán de csak nagyon kevés!

A fűféléknél inkább az öregebb hajtásokat szedjük és adjuk az állatoknak a magasabb rost és -vitamin tartalom miatt !

Évente 2 vagy 3 alkalommal bogár, vagy lisztkukac. 

TILOS: 

Macska és kutyaeledel 

Kenyérfélék , süteményfélék 

Tejtermékek beleértve a sajtokat is

Főtt tojás

Bab

Spenót, brokkoli, kukorica,

Csíráztatott magok

Naponta itatni friss vízzel!

Hardun agáma

Latinnév:(Tudományos elnevezés)Laudakia(Agama)Stello

Elterjedés: Európa (Görögország) 

Felnőttkori méret: 30 – 38 cm 

Várható életkor: 4 – 6 év 

Leírás: 

Az Agámafélék (Agamidae) egyetlen Európában előforduló képviselője a hardun agáma.

A több mint 300 fajt magában foglaló agámafélék (Agamidae) élőhelye Afrika, Ázsia és Ausztrália. A bevezetőben szereplő kijelentésem mégis igaz, hiszen a hardun agáma, a kereskedelmi hajózás fejlődésével, hajórakományokkal érkeztek Egyiptom, Észak-Arábia, Palesztina, Szíria, Kis-Ázsia egyes területeiről az európai kontinensre. Hosszú idő alatt alkalmazkodott a mediterrán éghajlati viszonyokhoz, és napjainkra főleg Görögország sziklás, bozótos vidékein gyakran találkozhatunk vele.Ezen a hatalmas elterjedési területen napjainkig 6 alfajt határoztak meg, melyek főleg nagyságukban és színezetükben különböznek egymástól. Az állatok alapszíne a narancssárgától szürkésbarnán át, egészen a vörösesbarnáig terjed. A háti oldalon a faroktól a fejig általában élénkebb színezetű szabálytalan mintázat díszíti. Nagyságuk eléri a 30-38 centimétert. Testüket erős, ormos pikkelyek borítják. Ujjaik végén nagy, hegyes karmok növekszenek.

Tartás,elhelyezés: 

Elhelyezésükre fűtött, nagy alapterületű terrárium szolgál. A nagyobb helyszükséglet az állatok területvédő magatartása miatt kell. Minden példány meghatározott territóriumot őriz, mégpedig igen jellegzetesen, testük első részének emelgetésével, mely leginkább fekvőtámasz gyakorlatnak tűnik. Aljzatként 8-10 centiméter vastagságban homokot, homokkal kevert virágföldet helyezzünk el. Díszítésként néhány nagyobb követ, sziklát tegyünk be. Búvóhely kialakítása elengedhetetlen, erre a célra sziklaüreget alakíthatunk ki. Megfelel a törött virágcserép is. A búvóhely alatt a talajnak enyhén nedvesnek kell lennie, ezzel kielégíthetjük állatunk alacsony vízigényét is. Ha élőnövényeket akarunk beültetni csak szárazságtűrő fajok jöhetnek szóba. Ilyen például az Agave americana, Laurus nobilis.

A terrárium hőmérséklete nappal 30 °C, a napozóhelyen 40-45 °C, éjszaka 20-25 °C legyen. A napozó helyen érdemes talajfűtőt alkalmazni, hiszen a vastag aljzatot csak a megvilágításra használt izzóval nem lehet kellőképpen átmelegíteni, ezért a megfelelő emésztéshez szükséges “hasmeleget" nem tudjuk biztosítani. 

Alkalmanként UV megvilágítást is igényel. Erre a célra én az Exoterra fénycsöveket ajánlom melynek UV fényvisszaadása megközelíti a természetes napfény spektrumát.

Etetés,Szaporodás: 

A gyíkok táplálása állati és növényi eredetű anyagokkal történhet. A mintegy 80%-ot kitevő rovarok közül elsősorban a tücsök, szöcske, viaszmoly lárva, lisztbogár és lárvája, sáska, lepke, pók jöhetnek szóba. Kifejlett példányok elfogadják az újszülött egeret, vagy patkányt is. Növényi eleségként a piros színű gyümölcsöket kedvelik leginkább, mint például a cseresznye, földieper, dinnye, de szívesen lakmározzák a paradicsomot, salátát, káposztát, zöldborsót, reszelt almát, körtét, őszibarackot, valamint a reszelt sárgarépát.Szaporodásuk feltétele az állatok 1-3 hónapig tartó pihentetése. Ezen időszak alatt a gyíkok számára jóval kevesebb táplálékot adjunk, és fűtés nélkül, szobahőmérsékleten (22-26 °C) tartsuk őket. A folyadék pótlásáról azonban továbbra is gondoskodjunk. A pihentetés után a hőmérséklet és a táplálék mennyiségének fokozatos növelésével az állatok hamarosan visszanyerik erőnlétüket, és nagy valószínűséggel párosodni fognak

Általános: 

Betegségre nem fogékony , ha a kellő vitamin utánpótlást rendszeresen megkapja,valamint valamint rendszeres napoztatás, ha nincs akkor az azt helyettesítő UV-s megvilágítást. Az állat semmilyen veszélyt és egészségügyi ártalmat nem jelent a tartójára nézve.( egy – két ártalmatlan harapás kivételével.)

 Kínai csíkos teknős tartása

Kínai csíkos teknős (Mauremys sinensis)

(Régebbi tudományos neve: Ocadia sinensis)

Kínai csíkos teknős 

Rövid bevezető és elterjedés 

Ezen teknősfaj nevét a nyakán és a fejen húzódó finom csíkozottságáról kapta. Ezzel a mintázattal az Ocadia faj egyedülálló a délkelet - ázsiai édesvízi teknősök, körében. Leginkább az amerikai ékszerteknősök (Trachemys, Pseudemys és Chrysemys fajok) némelyikére emlékeztet. A kutatások kimutatták, hogy a csíkosteknősök az ékszerteknősökkel együtt az Emydidae családon belül a ma élő egyik legősibb formák közé tartoznak.

Elterjedési területét illetően igen gyakori teknősfajnak számít hazájában (Dél - Kína, Hajnan, Tajvan, Észak - és Közép - Vietnám). 

Testfelépítés 

A faj egyedei mintegy 22 centiméteres páncélhosszúságot érhetnek el. Az egyszínű vörösesbarna hátpáncélon három gyengén látható él húzódik. A kor előrehaladtával ezek az élek egyre elhalványodnak és a hátpáncél színe is egyre sötétebbé válik. A hátpáncélra jellemző, hogy világossárga alapszínű, és az egyes szarupajzsokon nagy, barnás folt helyezkedik el. Ehhez hasonló színezetű és mintázatú a szegély pajzsok alsó felülete is.

Élőhelyük, táplálkozásuk 

A csendes, növényzettel dúsított állóvizeket kedveli elsősorban, de lassan áramló folyókban is megtalálható. A szakirodalom szerint az eddigi megfigyelések arra engednek következtetni, hogy a kínai csíkosteknős nappal aktív állat.

A szabadban táplálékának jelentős részét növényi eredetű anyagok teszik ki, de elfogad kisebb állatokat is, mint például férgeket, lárvákat, bogarakat, puhatestűeket és halakat is. Növényi táplálékként salátát és különböző vízi növényeket adhatunk nekik. Ezek mellett megkínálhatjuk a szárazföldi teknősöknél bevált növényekkel is (pitypang, tyúkhúr, stb.). Természetesen gyümölcsökkel, zöldségekkel is próbálkozhatunk (uborka, alma, körte, stb.). 

Elhelyezésük 

Fogságban igen jól tartható teknős. Aránylag nagy mérete miatt két - három kifejlett állat számára legalább 100 x 50 centiméter alapterületű terrárium szükséges. A víz mélysége 25 - 30 centiméter legyen. Az otthon kialakított élőhelye mindenkepp tartalmazzon egy napozó területet, ahova a teknős ki tud mászni, sütkérezni. Mindezek ellenére (hogy nagyon szeretnek napozni) nem tartoznak a melegigényes teknősök köze. Elegendő a 22 - 25 °C-os vízhőmérséklet.

A nyár folyamán (az időjárás függvényeként közelítőleg május és szeptember között) a szabadban is tarthatjuk teknősünket gondosan figyelve arra, hogy jól el legyen kerítve az egyéb állatoktól (pl kutya, macska). 

Hazai viszonylatban beszélhetünk ugyan néhány példányról, de nemzetközi szinten is csak kis számban gondozzák ezt a teknősfajt. Ebből adódóan szaporodásáról és tenyésztéséről nincsenek adatok. 

Forrás: Farkas Balázs / Sasvári Lászlói Teknősök (1995 Kitaibel Kiadó Bt.)

Király piton

Család:Pitonfélék, Rend:kígyófélék

Latinnév:(Tudományos elnevezés)Python regius 

Elterjedés: Afrika 

Felnőttkori méret: 90 – 180 cm 

Várható életkor: 20 év 

Leírása: 

Kisméretű óriáskígyó, az afrikai pitonok között ez a faj a legkisebb. Mintázata és színe változatos, a tenyésztők is sok színváltozatát "?teremtették meg"?.

A száraz, kisebb füvű szavannák, nyílt térségek lakója. A száraz évszakban nappal emlősök ásta földalatti üregekben rejtőzik, míg éjszaka vadászik kisebb gerincesekre, elsősorban rágcsálókra. Látása gyenge, elsősorban a száján lévő hőérzékelő szervre hagyatkozik.

Éjszakai állat, azonban, mikor esténként már lehűl a levegő 21 Celsius fok alá, időszakosan felhagy a vadászattal. Ilyen hideg leginkább decemberben és januárban van az élőhelyén. A hőmérséklet csökkenése stimulálja a párzási hajlandóságukat. Két vagy három évente tojik, a tojásait földalatti üregekbe rakja. A nőstény a tojások köré tekeredik, és 2-3 hónapig, a kis pitonok kikeléséig velük is marad. Ez időszakban nem táplálkozik, csak a tojásokat védelmezi, illetve izommunkájával melegíti. A költés az egészséges nőstényt nem viseli meg, de ha az amúgy is legyengült, beteg, jelentősen leromolhat az állapota. A tojásból kikelő kis pitonok már a maguk urai, önálló életre képesek. A kikelt kicsit gyakran még egy napot a tojásban maradnak, csak a fejüket dugják ki.

Táplálkozás: 

Szinte kizárólag rágcsálókat fogyaszt.Táplálását takarmányegérrel és patkánnyal tudjuk biztosítani.

Szaporodás: 

4 – 10 tojást tojik , amelyeket 2 – 3 hónapig költ.

A fiatal kígyók 3-5 éves korukra válnak ivaréretté.

Tartás: 

A királypiton kedvelt terráriumi állat, egyrészt kis mérete, másrészt kevésbé agresszív természete miatt. A királypitonok ugyanis ritkán harapnak, könnyen kézhez szoktathatók. Miután hivatalosan sem tartoznak a veszélyes állatok körébe, engedély nélkül tarthatók, természetesen - védett állatról lévén szó - a megfelelő származási igazolások birtokában kell lennünk. Száraz, meleg terráriumban kell tartani, de biztosítsunk számára egy vizes medencét vagy nagyobb tálat, amelybe szívesen merítkezik. A terrárium kerülete legyen a piton testhosszának legalább kétszerese. A terrárium hőmérséklete 25-30 Celsius fok között legyen, egy olyan melegedő ponttal (pl. infralámpa alatt), ahol a hőmérséklet eléri a 32 Celsius fokot. Esténként érdemes visszavennünk a melegből, 20-24 Celsius fokra, hogy a természetes napi hőingadozást biztosítsuk. Lehetőleg tartsuk be a trópusokra jellemző 12-12 órás fotóperiódusokat.

A sikeres szaporításhoz különítsük el egymástól a hímeket és nőstényeket, valamint csökkentsük a terrárium hőmérsékletét az esti időszakban 20 Celsius fokra. A több hét eltelte után újra összeengedett kígyók remélhetően párzanak, mely aktus gyümölcse 4-7 tojás lesz körülbelül egy hónap múlva. Párzási idő végére állítsuk vissza a hőmérsékletet. A tojásokat rábízhatjuk az anyára, de ha szükség van rá, keltetőt is használhatunk. Előbbi esetben ne etessük az anyaállatot a költési időszakban. A keltetőben 29-32 Celsius fokot, és 90-100% közötti páratartalmat biztosítsunk (egyesek szerint ajánlatos 65-75%-on kezdeni, majd folyamatosan emelni majdnem 100%-ra). 

A faj eredményes terráriumi tartásához a megfelelően kialakított tartóedény szolgálhat. Egy pár 120x100x75 centiméter méretű viváriumot vagy terrárium alkalmas. Amennyiben több állatot kívánunk tartani a méreteket természetesen növelni kell. Ne feledjük el, hogy megfelelő nagyságú terráriummal biztosítani tudjuk a valósághű, természetes környezetet. Aljzatként legalkalmasabb a virágföld-homok keveréke, de fakéreg darabok is megfelelnek (Pin-dekor). Végszükség esetén kartonpapírt is használhatunk, mely főleg a higiénikus elhelyezést biztosíthatja. 

Elengedhetetlen a rejtekhely biztosítása, mely készülhet sziklából, kőlapokból, virágcserépből, vagy fakéreg oduból. Egyetlen feltételre kell csupán ügyelnünk: az üreg méretére. A búvóhely nyílása akkora legyen, hogy a kígyó éppen beférjen rajta. 

Napközben a levegő hőmérséklete 28-30 °C-nk kell lennie. A napozóhelyen 2-3 °C-kal több, míg a terrárium hűvösebb régióiban 20-25 °C. Ezt az ingadozást az állat minden különösebb probléma nélkül elviseli. Éjszakára a hőmérséklet lecsökkenhet 18-20 C-ra. Bár a teljes spektrumot átfogó fény nem szükséges az állat számára, mégis ez a legelőnyösebb. (Javaslom a Repti-San típusú fénycsövek alkalmazását, melynek UV tartományban leadott sugárzása kitűnő). A megvilágítás időtartama nyáron 14 óra, télen 9 óra naponta. Friss, tiszta víznek mindig kell lennie a terráriumban. Az edény mélysége és nagysága az állat méretéhez igazodjon. Úgy tapasztaltam, hogy a királypitonok néha szeretnek hosszú időt tölteni a vízben, ha az nem túlságosan meleg. (Főleg vedlés előtt, illetve külső élősködők esetén.) 

Szökésbiztos elhelyezés: Az elhúzható üvegajtós terráriumokat biztosítsuk kulcsoszárral, vagy tapadókoronggal a két üveglap között, mivel képesek elhúzni az üveglapot és megszökni. 

A terráriumok szellőzését szolgáló fém szúnyoghálók ne alkalmazzuk, helyette a perforált fémlemez szellőző lemeztcsíkot használjuk erős ragasztással. 

Betegség ,egyéb: 

Betegségre megfelelő tartás és elhelyezés esetén nem fogékony.Ha vadonbefogott vagy farmon tenyésztett állatot sikerül vásárolnunk a külső élősködőktől ( pl. kullnacs) szabadítsuk meg az állatot.

Az állatnak méregfogai nincsenek, szoríással öl.Viszont vannak un. kapó vagy ebfogai amivel jelentős sebet tud a vigyázatlan tartójának a kezén egyéb testrészein ejteni.Más egyéb egészségügyi ártalmat nem jelent tartójára nézve. 

Veszély esetén a passzív védekezést választja, labdává gömbölyödik, fejét és farkát is elrejti. Ekkor akár görgetni és tologatni is lehet őket, ezért kapta angol nevét (ball python = labda piton).

Közönséges legyezőujjú gekkó vagy faligekkó

Latin név: ( tudományos elnevezés):Ptyodacylus Hasselquistii

Elterjedés: É-K Afrika 

Felnőttkori méret: 10- 14 cm 

Várható életkor: 2 – 5 év 

Leírása: 

Ez a faj igencsak karcsú, amelyet a nagy zömök feje, valamint a rajta lévő nagy szemek még jobban kiemelnek. Ez a gekkó mivel nem fán élő(ez a gekkó nem szereti annyira a fákat, bokrokat, inkább a sziklás helyeken vagy házfalakon húzza meg magát.), ezért természetesen, tapadókorongos lábai vannak. A lábak öt jól fejlett, karmokkal és tapadókorongokkal ellátott lábujjban végződnek.. Színét nem lehet meghatározni mert az összes elképzelhető színben megtalálhatóak egyedek. 

Tartás: 

Ezeknek a gekkóknak a tartása nem okoz nehézségeket és egy közepes méretű terráriumban , 40 x 40 x 50 (hossz x mélység x magasság) - például egy tenyészpárnak bőségesen elég.Ezek a gekkók mint azt már az imént említettem nem szeretik annyira a fás búvó helyeket ezért minden féle képpen készítsünk hátteret, gipszből vagy betonból amelyre kisebb fajta,,teraszokat" alakítunk ki, ahol gekkóink sütkérezhetnek.Talajként használhatunk sódert, vagy homokot is. Egyébként a legyezőujjú gekkók szeretik a meleget így napközben a hőmérséklet nyugodtan lehet 29-31°C is. A párára nem igényesek de minden képpen tegyünk be nekik vizes tálat hogy tudjanak belőle inni. A sóder vagy homok csírátlanítását mikróban vagy sütőben elvégezhetjük. 

Etetés: 

Közepes méretű tücsköket , viaszmolyt és lárváját valamint kisebb sáskákat esznek amelyet mindig hintsünk meg vitaminporral. 

Tenyésztésük: 

Hogy állataink szaporodjanak feltétlenül szükséges a 3-4 hétig tartó teleltetés. A nőstények általában két tojást raknak amelyet ha lehet vegyünk ki a terráriumból. A tojások hőmérséklettől függően 55-70 nap alatt kelnek ki . 

Általános: 

Betegségre nem fogékony , ha a kellő vitamin utánpótlást rendszeresen megkapja,valamint valamint rendszeres napoztatás, ha nincs akkor az azt helyettesítő UV-s megvilágítást. Az állat semmilyen veszélyt és egészségügyi ártalmat nem jelent a tartójára nézve.( egy – két ártalmatlan harapás kivételével)

Leopárd gekkó tartása

Latin név: (tudományos elnevezés): Eulepharis Macularis

Elterjedés,élőhely:D-Ny Ázsia 

Felnőttkori méret:22-25 cm 

Várható életkor: 3 – 6 év 

Leírása: 

Amint az már a nevéből is látszik itt egy leopárd mintázatú állatról van szó melynek alapszíne a sárga.De már már annyiféle színváltozat van, hogy nem lehet ezt mondani. Van albínó, narancssárga, fehér- fekete foltokkal stb. Teste zömök, lábai, öt lábujjban végződnek melyek végén karom található.A felnőtt egyedek a farkukban nagy mennyiségű zsírt raktároznak. 

Tartása: 

Egy pár számára egy 60 x 40 x 30 cm (hossz x mélység x magasság) tökéletesen megfelel.Mivel talajlakó gekkóról van szó ezért a magasság nem életbevágóan fontos. De a talaj minősége annál inkább fontos.A talajnak én a homokot ajánlom.Berendezésként megfelelnek a búvókövek, faágak, fűthető kő, etető/itató tál. Az állatokat ha kiskoruktól kezdve gyakran kivesszük akkor teljesen szelíddé válnak, oly annyira, hogy a végén már kézből esznek.(a kis gekkók megfogásuk ellen kitátott szájjal és fújással védekeznek de ahogy nőnek majd elmúlik). A leopárdgekkók szeretik a meleget ezért napközben a hőmérséklet lehet nyugodtan 28-32°C is. A páratartalom kb 50-60% a reális. A homok csírátlanítására a mikrohullámú sütő megfelelő. 

Etetése: 

Táplálékként megfelel a tücsök, sáska , lisztkukac, viaszmoly hernyója, rózsabogár lárva.vitaminporok, kalcium pótlás.ivóvíz. 

Táplálék: eredeti élőhelyén különböző éjjel mozgó rovarokat, lárvákat fogyasztanak. Állatkereskedésekben kapható tücsök, viaszmolylárva, gyászbogár lárva, molylepke, rózsabogár lárva, szopós egér adható a részükre. Viaszmolylárva és szopós egér csak kiegészítő táplálékként kerüljön éljük (egér csak a nagy, kifejlett példányoknak), mert magas foszfor és zsírtartalmuk miatt nem előnyös nagy mennyiségben a gekkóknak. Főleg tücsök legyen a menü, heti egy alkalommal kalcium vagy ásványi anyag-por hozzáadásával. Én a tücsköket egy kis műanyag dobozban tárolom, száraz, meleg helyen, és etetés előtt beszórok hozzájuk a már említett porokból. A doboz rázásával a tücskökre kerül a kívánt ásványi anyag mennyiség, amit aztán megesznek a tücsökkel együtt. Fiatal állatoknál heti három-négyszeri etetés az ajánlott, fejenként 5-8 kisméretű tücsökkel. Kifejlett gekkók heti két-három etetés mellett 10-12 közepes vagy nagy tücsköt fogyasztanak átlagban. 

Tenyésztése: 

Ha szaporítani akarjuk őket érdemes egy-két hétig teleltetni őket. De gyakran enélkül is szaporodnak. A nőstények a tojásokat a földbe ássák el így érdemes kivenni onnan és keltetőbe tenni.A tojások 40-50 nap alatt kelnek ki. A kisgekkók keresztcsíkosak ahogy nőnek ez majd eltűnik és megjelenik a foltos mintázat 

Általános: 

Betegségre nem fogékony , ha a kellő vitamin utánpótlást rendszeresen megkapja,valamint valamint rendszeres napoztatás, ha nincs akkor az azt helyettesítő UV-s megvilágítást. Az állat semmilyen veszélyt és egészségügyi ártalmat nem jelent a tartójára nézve.( egy – két ártalmatlan harapás kivételével)

Páncélrothadás

A teknostartók ugyanúgy dédelgetik kedvenceiket, mint például a kutyások. Folyamatosan figyelemmel kísérik fejlodésüket, viselkedésüket. Amikor valami eltér a megszokottól, –- az állatuk nem úgy reagál az ingerekre, mint ahogy azt megszokta – azonnal tudja, valami baj van.

A legtöbb teknos fiatalon kerül terráriumba legtöbbször valamely hazai vagy külföldi tenyészetbol. Ekkor még páncélzatuk kicsi, rajzolata kontrasztos és tiszta. Egészséges növekedéskor azonban no, a szarulemezek között növekedési gyuruket formálva. Sokan azt gondolják, ebbol megállapítható az állat kora. Nos ez korántsem igaz, ebbol a “jóltápláltságot” lehet megállapítani. Elofordul, hogy egy növekedési ciklusban 3 ív is kerül a pajzs-lemezre, de lehet, hogy csak egy. 

Késobb, az állat növekedésénél elofordulhat, hogy a pajzslemez nem fejlodik rendesen. A simaságát elvesztve lyukacsos és lemezesen törossé válhat. A vadbefogott példányok 50%-a hordozza ezeket a tüneteket. A páncélrothadás legtöbbször bakteriális fertozés és mind a carapax-ot, mind a plastron-t megtámadja. Sok esetben a fedoréteg alatt fertoz. Ilyenkor egy egészségesnek ható lemez alatt alakul ki a fertozöttség. A felso réteg eltávolítása után látható, mekkora sebet képes okozni. Apró szivacsos az elhalt szaruréteg. Egyes példányoknak évek alatt az egész páncélját fertozheti. 

Sajnos ezek a teknosök soha nem lesznek teljesen gyógyultak. A sebek nem tunnek el, a fertozés nyomait életük végéig viselik. Fiatal korban kezelt állatok – ahogy növekednek – lassan lekoptatják a nyomokat, így több év, évtized múlva már nem látszik, hogy fertozöttek voltak. Ezek a kezelt állatok is teljes értékuek, tenyésztésbe vonhatók, csak esztétikai értékük csökkent. 

A bakteriális fertozés kezelheto. Nem kell hozzá más, csak a gyógyszertárakban zöld muanyag fiolában vásárolható bor- és nyálkahártya-fertotleníto szer, és egy kis bátorság. Állatorvos barátom mondja: “keine pánik” (semmi pánik). A fertozött területet eloször le kell kaparni. Óvatosan, mert alatta a csontszövet él! De addig kell tisztítani, ameddig a vér kiserken. Ez jelzi elértük az élo, egészséges szöveteket. Precízen kell dolgozni, mert az állat is érez!!!! (Igyekezzünk csak egyszer fájdalmat okozni, bár evvel az életét mentjük meg.) Amikor teljesen kitisztítottuk a sebet, akkor kell a szert becsepegtetni. Ezután hagyjunk idot a gyógyszer felszívódására. Kb. 1 hétig minden nap mossuk ki a sebet és fertotlenítsük ismét. Ennyi ido múltával látható a gyógyulás. A szövetek kezdenek simulni, de soha nem növik be az egész területet. Fiatal, pár éves teknosnél, ahol még a fertozés elején közbeléptünk nagyon szép gyógyulás érheto el. Egy 10 cm méretu görög teknos hátpajzsának centrale lemezét kezeltem 1999-ben. Ma 15 cm-es és alig látszik a fertozés nyoma. 

Külföldi teknoskórházakban mugyantával fedik az ily módon megállított fertozés helyét. Ügyesebbek befedhetik gyorsan szilárduló két komponensű gyantával. Ez beszerezheto nálunk is, az 5 percest ajánlhatom. A bekevert mennyiséget jól bele kell nyomni a biztosan gyógyult résbe. Száradás után csiszolható. A haspáncélon (plastron) nem kell finomítani, ott hamar lekopik. 

Kovács Miklós leírása

Sárgafülű ékszerteknős

Tudományos neve:Pseudemys Scripta scripta

Rendszertani besorolása: hüllők(Reptilia) osztályába, a teknősök(Tesdunides) rendjébe és a mocsáriteknős-félék(Emydidae) családjába tartozó közönséges ékszerteknős(Trachemys scripta) alfaja. 

Származási ország: Amerikai Egyesült Államok 

Természetes előfordulási helyei: az Amerikai Egyesült Államok Virginia dél-keleti részétől Florida északi részéig őshonos. A lassú folyású, nyugodt vizeket, tavakat; mocsaras,nádas,vízinövényes részeket kedveli. Nagyon szívós, jól alkalmazkodó faj. 

Kifejlett kori méret: szabadon élő állatok esetében 20-25 cm is lehet. 

Elérhető életkor: 20-30 év. 

Nemek megkülönböztetése: a nősténynek rövidebb és vastagabb farka van, míg a hímnek hosszabb, keskenyebb. Ezen túlmenően a hímek karmai hosszabbra nőnek. Néhány éves korukban látható a nemi különbség. 

Tartási körülmények: 

Lehet egyedül, párban és csoportosan is tartani őket (akár más ékszerteknős fajokkal is), de ne legyen túl nagy méretkülönbség köztük. Nagyon szeret vízben lubickolni és napozni is, ezért akva-terráriumot kell számára berendezni, amely lehetővé teszi, hogy bármihez is van kedve, azt kényelmesen megtehesse. 

Minimális helyigénye, amelyet a 41/2010. (II.26.) Korm. rendelete szabályoz: 10 cm-nél kisebb teknőst legalább 0,09 m2-nyi akva-terráriumban tartsunk. Csoportos tartásnál az egy állatra jutó terület legalább 0,015 m2 legyen, a terrárium magassága pedig minimum 20 cm. 10 cm-t meghaladó, de max. 15 cm nagyságú állatoknál a minimális terület 0,12 m2 legyen, ez esetben a csoportos tartásnál az egy állatra jutó hely 0,02 m2. A terrárium magassága legalább 30 cm. A 15 cm-t meghaladó teknősök minimális helyigénye 0,5 m2, csoportos tartásnál 0,125 m2 példányonként, a terrárium mélysége ez esetben is 30 cm. 

A fenti szabályozáson túlmenően azonban - ideális esetben - az akva-terrárium mérete a következőképpen alakul: Hosszúság: kifejlett teknős páncélhosszának ötszöröse, szélesség: kif. teknős páncélhosszának háromszorosa (tehát kb. 100 cm x 60 cm). A magasságát a szárazföld mérete határozza meg. 

Az akva-terrárium kb. 1/3 része legyen száraz, 2/3 része pedig víz, vagy min. akkora sziget legyen benne, hogy a teknőseink kényelmesen elférjenek rajta. Ha sok teknősünk van, akkor legalább a kétharmadának jusson szárazföld egyazon időben. A száraz területet úgy kell kialakítani, hogy állataink könnyedén, erőlködés nélkül kitudjanak mászni. 

A víz mélysége úgy kényelmes az állatok számára, ha a hátsó lábuk leér az aljzatra. A víz legyen tiszta, mindig távolítsuk el az ételmaradékot és az ürüléket. Ebben nagy segítséget jelenthet egy motoros szűrő alkalmazása, amelyet rendszeresen takarítunk. Természetesen így is szükséges a rendszeres vízcsere, hogy megelőzzük a különböző bőrbetegségek kialakulását. Kedvencünknek a kemény páncélzat építéséhez és az erős csontozathoz néhány órás napfényre van szüksége. Ezért helyezzük el az akva-terráriumot a lakás olyan helyén, ahol természetes fény is éri, de ne közvetlenül a napra! A kicsi teknősök azt kedvelik, ha a víz hőmérséklete 26-30 fok, nagyobb korukban erre már nincs igényük. 

Az akva-terráriumot úgy alakítsuk ki, hogy a teknősünk ne tudjon elszökni. Főleg a sarkokban hajlamos mászásba kezdeni, úgyhogy vagy a megfelelő magasság kialakításával, vagy a kritikus helyek biztonságos lefedésével előzhetjük meg páncélos jószágunk elszökését. Ügyeljünk rá, hogy a terrárium tetejét ne tudja leverni! Soha ne engedjük, hogy gyerekek játszanak a teknőssel, hiszen kevenceink nem szeretik a "macerálást" ! A teknősök és a gyerekek biztonsága érdekében is tartsuk távol a gyermekeket az ilyen tevékenységtől! 

Etetése: A sárgafülű ékszerteknős alapvetően ragadozó. A természetben kisebb halakat, férgeket, rovarokat, csigákat, lárvákat, kétéltűeket fogyasztanak, majd ahogy idősödnek, egyre több növényi táplálékot vesznek magukhoz. Tíz éves koruk után már nagyjából ugyanannyi növényi, mint állati táplálékra van szükségük. 

Fogságban tartott egyedeknél elsősorban az élő, vagy fagyasztott hal legyen a fő táplálék. Ezen kívül adhatunk nekik zöldséget, gyümölcsöt, rovarokat, csirkemájat, marhaszív-darabokat és különböző csúszómászókat (pl. csiga, földigiliszta, vörös szúnyoglárva, tubifex). Alacsony tápértékű tápokat csak alkalmanként adjunk nekik, abból is olyat részesítsünk előnyben, amely teljes értékű és vitaminokkal dúsított. Mivel elsősorban a hal a fő élelmük és mi ettől eltérő étrendet alkalmazunk (ami nem ajánlott), nagyon kell figyelni a változatosságra, a vitaminok és az ásványi anyagok pótlására, mert az egyoldalú táplálkozástól esetleg megbetegedhetnek. A hiánybetegség ismert tünetei a páncél megpuhulása, a szemek begyulladása, kidülledése, étvágytalanság. Ha bármelyik tünetet észleljük, forduljunk vele állatorvoshoz és kezdjük meg az ajánlott kezelést! 

Etessük állatainkat minden nap, akár kétszer is, de mindig csak annyit, hogy ne maradjon felesleges eledel a vízben. Hetente egy koplaló nap jótékonyan hat az egészségükre. 

Szaporodása: 8-10 éves korukban válnak ivaréretté. Szaporodás előtt gyakori a hímek közötti rivalizálás. Párzás előtt a hím és a nőstény "násztáncot" jár. Szemben úsznak egymással, miközben végtagjaikat rezegtetik. A párzás a vízben zajlik. A nőstények évente 5-6 alkalommal is rakhatnak tojást. Egy nőstény egyszerre 2-19 tojást tojik, távol a vízparttól a maga által vájt parányi gödörbe, vagy száraz hordalék alá. Ha az átlagos hőmérséklet 25 fokC, akkor 112 napra van szükség a tojások kikeléséhez, 30 fokC-os átlaghőmérsékleten ez az idő 69 napra rövidül. 

A sárgafülű ékszerteknős milyen veszélyt és egészségügyi ártalmat jelenthet az állat tartójának egészségére? 

A teknősök behozalatakor az állatok állatorvosi vizsgálaton esnek át, amely a betegségektől való mentesség megállapítását szolgálja. Hivatalosan tehát csak egészséges állatok kerülhetnek az Európai Unió területére! Mindazonáltal ez a faj fogékony a szalmonella fertőzésre. Ha fogdostuk az állatot, vagy takarítottuk az akva-terráriumát, utána mindig mossunk kezet szappannal! 

Ékszerteknősünk hajlamos lehet a harapdálásra, ezért főleg nagyobb példányoknál vigyázzunk, nehogy megharapjon bennünket. Akár eledelnek is nézheti ujjunkat, vagy egyszerűen félelemből, ijedtségből is megcsíphet bennünket, ha nem vagyunk elég óvatosak. Ha a harapás mégis megtörténne, a sebet kezeljük megfelelően és forduljunk orvoshoz. 

Szakállas Agáma tartása

Latin név: Pogona Vitticeps

Előfordulás: Ausztrália sivatagai 

Nagyság: 35 – 50 cm 

A hatalmas ausztráliai kontinensen számtalan érdekes állattal találkozhatunk. Az itt élő gyíkpopulációk egyik lebilincselő külsejű és érdekes viselkedésű képviselője a szakállas agáma. Tekintélyes nagysága könnyű tarthatósága és nem utolsó sorban szelídsége miatt méltán válhat a zöld leguánok "ellenfeleivé" a hazai terráriumokban. 

A szakállas agámák legjellegzetesebb testrésze a viszonylag kisebb méretű pikkelyekkel borított széles, háromszög alakú fej. Elnevezésüket a fej oldalsó részétől kiinduló, valamint a tarkótájékon elhelyezkedő kicsúcsosodó pikkelyeiről, mely összhatásában "szakállszerű" külsőt kölcsönöz az állatoknak. Izgalmi állapotban, amikor a nyelvcsont segítségével a tüskék kifeszülnek, és az állat a száját hatalmasra kitátva, apró fogait kivillantva, félelmetes ragadozó benyomását kelti szemlélőjében. Az óriási fejen, a kidudorodó szemdombokban kisméretű szemek ülnek. Dobhártyájuk jól látható. Izmos testük nyugalmi állapotban erősen lapított, két oldalán hosszanti tövissor húzódik végig. Arányos hosszúságú farkuk egyenletesen vékonyodik. Erőteljes végtagjaik éles karmokban végződnek. 

Az állatok színezete nagyon változatos de általában szürkés árnyalatú, melyet a háton sötétebb, szabálytalan alakú foltok mintáznak. Hasi oldaluk egységesen fehér vagy fehér alapon, több-kevesebb fekete folttal tarkított. 

A POGONA nemzetség viszonylag újonnan került meghatározásra. Régebben az Ausztráliában élő agáma fajokat az Amphibolorus nemzetségbe sorolták, míg 1913-ben vált külön. Napjainkban több fajt különböztetünk meg, melyek szinte az egész földrészt benépesítik. Élőhelyük rendkívül változatos - az erdőtől egészen a sivatagokig megtalálhatók - legtöbbször azonban az erdőszéleket, sztyeppés, félsivatagos vidékeket népesítik be. 

Hatalmas elterjedési területen fordul elő, éppen ezért talán a legváltozatosabb megjelenésű faj. A színezetet jelentősen befolyásolja az élőhelyen uralkodó környezeti viszonyok. Az egyik legkönnyebben tenyészthető faj, éppen ezért a kereskedések kínálatában is velük találkozhatunk legtöbbször. A kifejlett példányok hossza elérheti a 40-45 centimétert. 

A többi nagy testű gyíkhoz viszonyítva kevésbé aktívak, tehát kisebb helyet igényelnek. Ennek a megállapításnak azonban ellentmond az a megfigyelés, hogy az állatok természetes viselkedése csak nagy alapterületű terrárium megléte esetén következik be. Egy tenyészcsoport részére - 3-4 - állat, minimálisan 150×60×50 centiméter élhosszúságú tartóedény szükséges. A legtöbb faj igényli a félsivatagi körülményeket, ezért a berendezéskor ezt figyelembe kell vennünk. Az optimálisan berendezett terrárium aljzata kvarc-, vagy gránithomok, de megfelelő még a finom akváriumi sóder is. A talaj vastagsága 10-20 centiméter legyen. A berendezési tárgyak között néhány mászásra alkalmas faág is legyen. Nem hiányozhat a megfelelő nagyságú búvóhely. Erre A célra kialakíthatunk néhány sziklaüreget, vagy üreges fatörzset. Élőnövény beültetése esetén csak szárazságtűrő fajtákat válasszunk. Kitűnően megfelelnek erre a célra a Cycas és Dracena fajok. 

A nappali átlaghőmérséklet 27-35 °C fok között mozogjon, mely a napozóhelyen elérheti a 40-45 °C-ot is. Éjszakára 18-22 °C-ra hűljön le a levegő, de elviselik az 5-10 °C-os hideget is. A világítás céljára szolgáló izzó mellett nagyon fontos az állatok UV tartományban történő megvilágítása is. Erre a célra kitűnő minőségi fénycsövek szolgálhatnak. 

Ha rendelkezünk egy kisebb napsütötte terasszal vagy kerttel, feltétlenül napoztassuk állatainkat, ügyelve arra, nehogy kiszökjenek tartóedényükből. Mivel nem válogatósak táplálásuk könnyen megoldható. A fiatal egyedeket változatos rovareleséggel kínálhatjuk meg, majd fejlődésük során egyre gyakrabban fogyasztanak növényi eredetű táplálékot is.Etetés: tücsökkel, szöcskével, viaszmoly hernyóval . Ha azonban nem valamilyen okból nem jutunk megfelelő rovareleséghez, elfogadják a dobozos macskaeleséget is. 

A növényi eredetű táplálék nagyon fontos a vitamin: és ásványanyag pótlása szempontjából. Szívesen elfogyasztják a saláta, sárgarépa, gyermekláncfű, akácfavirág, banán, sütőtök darabokat. A fiatalabb egyedeknél feltétlenül szórjuk meg a növényi eleséget vitaminkeverékkel. Ha elegendő lédús gyümölcsöt fogyasztanak állataink felesleges vizesedényt behelyeznünk. Más esetekben higiéniai szempontok miatt néhány órára betehetünk egy kisebb vizesedényt. 

A nemek megkülönböztetése külső jegyeik alapján elég nehéz. A hímek általában kissé élénkebb színezetűek, fejük valamivel nagyobb méretű, robosztusabb. Gyakorlottabb terraristák a preanális és femorál pórusok alapján képesek meghatározni. Sokkal könnyebb dolgunk van az állatok viselkedésének megfigyelése alapján történő különválasztáskor. Már a fiatal példányok között is kialakul különféle rangsor. Az állatok fejlődése során a domináns hím egyre nagyobb befolyásra tesz szert. A vitákat a mellső lábak emelgetésével, karkörzésre emlékeztető mozdulatokkal, a test felfúvásával, és gyakori fejbólogatásokkal oldják meg. A rendkívül ritka "csaták" rövid ideig tartanak, és bár heves küzdelemnek tűnnek, soha nem okoznak sérülést egymásnak. A küzdelemben alulmaradt egyedek fejüket az aljzathoz nyomva jelzik megadási szándékukat. Így akár több hímet is nevelhetünk egymás mellett minden probléma nélkül. 

A szakállas agámák viszonylag könnyen szaporíthatók. A párzás stimulálására legalább két-három hónapos teleltetésre van szükség. Az állatokat ekkor 10-15 °C-os hőmérsékleten pihentessük, majd fokozatosan emelve a hőmérsékletet és a megvilágítás időtartamát elérhetjük, hogy gyíkjaink megkezdjék rituális udvarlási táncukat. A domináns hím elfoglal egy -magasabb pontot a terráriumban. (Rendes körülmények között ez általában az izzó alatti terület.) Ha több hímet tartunk együtt, akkor erről a helyről vetélytársait elzavarja, és megkezdi udvarlását. Ütemes fejbólogatások és lábemelgetések közepette megközelíti a kiszemelt nőstényt.. Ha az hajlandó a párzásra mellső lábait jobbra-balra emelgetve lassan megkerüli a hímet, testét az aljzathoz nyomja, farkát megemeli, hogy kloákanyílása szabaddá váljon. Az udvarló erre rendszerint lecsillapodik, átöleli leendő párját, nyakánál fogva megragadja és megtörténik a kopuláció. A párzást követően a nőstény az idő múlásával egyre kevesebbet eszik, majd beszünteti a táplálkozást, miközben egyre terebélyesebbé válik. A tojásrakás előtti időszakban már jól látható a testében elhelyezkedő tojások körvonala. Néhány nappal a tojásrakás előtt a nőstény izgatottá válik, sokat mászkál a terráriumban megfelelő helyet keresve a fészeknek. Ha egy alkalmas területet talál mellső lábaival ásni kezd, később ebben a tevékenységében a hátulsó végtagokat is igénybe veszi. Olyan mély üreget készít, hogy abban kényelmesen elférjen. Rövid pihenés után lerakja tojásait, majd a gödröt betemeti, és fejével ledöngöli a fellazított aljzatot. A fiatalabb nőstények által lerakott tojások száma 6-12 darab, az idősebbek 15-25 darab között mozog. A tojások mérete viszonylag kicsi, mintegy 3 centiméter hosszúak és 1,5 centiméter szélesek. Súlyuk megközelíti a 7-8 grammot. Egy-egy szaporodási ciklusban az erőteljesebb nőstények 3-4 alkalommal raknak tojást, így akár 150- utód is származhat egy eredményes pártól. 

A tojásokat inkubátorba helyezve, 28-29 °C hőmérsékleten 75-80 nap alatt keltethetjük ki. Normális esetben az első és utolsó utód kelése közötti időtartam általában alig haladja meg a 24 órát. A kis gyíkok a tojáshéjat apró tojásfogukkal szakítják fel. A kikelt kicsik 7,5-8,5 centiméter hosszúságúak és jóval sötétebb tónusúak szüleiknél. Táplálkozásuk könnyebb megfigyelése érdekében egyenkénti elhelyezésüket javaslom. 1-2 nap elteltével már nyugodtan megkínálhatjuk őket apró rovareleséggel, melyet előzőleg vitamin, ásványanyag keverékével "kezeltünk". Az - ásványanyagok és főleg a calcium megfelelő mennyiségére fokozottan figyeljünk. 

A viszonylag gyorsan növő állatoknál ugyanis a calcium hiánya komoly problémákat okozhat, izomgörcsök, fejlődési rendellenességek, végezetül pedig az állat pusztulása. Néhány hét eltelte után az állati eredetű eleség mellett kezdjük meg a lédús gyümölcsök feletetését is. Megfelelő körülmények között egy-másféléves korukra válnak ivaréretté . 

Emberre a tartása nem veszélyes. 

Betegséget nem terjeszt.

Szegélyes teknős tartása

Előfordulása

Görögország déli részen, Kréta szigetén és Albánia területén honos. Betelepítették Szardínia szigetére is. Hegyvidékeken is előfordul.

Megjelenése 

Testhossza 35 cm, de találtak már 40 cm-es példányokat is. Az idősebb állatokon megfigyelhető a páncél hátulsó részének a kiszélesedése ezt a folyamatot tíz évesnél idősebb állatokon lehet megfigyelni. Tíz éves koruk alatt ez a változás még nem indul meg,a faj a nevét is emiatt a szegély szerű páncél forma miatt kapta,az idősebb hím egyedek szegélye jóval markánsabb megjelenésű mint a nőstényeké. A fajra jellemző,hogy a nőstény állatok kisebbek a hímeknél.Erős testfelépítésű robusztus állatok,a Szardínián élő egyedek különböznek a görögországi alfajoktól(erősebb markánsabb megjelenésűek). Több természetes színváltozata is ismert,főleg tenyészetekben.Szin változatai melanisztikus: vagy csak fekete, vagy csak fehér (porcelánfehér), piros szem nincs, szennyes sárga alapon fekete mintázat(ez a legsűrűbb mintázatuk), vörös alapszín fekete mintázat, fekete alapszín a pajzscentrumokban szennyes sárga folt, fekete alapszín a pajzscentrumokból a pajzsrádiusz felé szennyes sárga sáv látható, fehér alapszín a pajzsrádiuszon barna sáv látszik.

Életmódja 

Növényevő életmódú, de minimális állati fehérjét is fogyaszt. Elsősorban a talajszintről elérhető különböző gyomnövényeket fogyasztja,a vadnövények lehullott terméseit,fák lehullott leveleit,gombákat,vádvirágokat, különböző pozsgás növényeket is elfogyaszt, mint pl. kaktuszok leveleit előszeretettel fogyasztja, kövirózsákat és egyéb pozsgásokat amit csak talál. A mérgező növényeket ösztönösen nem fogyasztja el, ha elhullott más állatot talál eszik a tetemből, a különböző bogarakat,férgeket, kisebb csigákat is elfogyasztja amik elé kerülnek. Hegyes sziklás területeken is él egész 1600 m-ig előfordul, a karsztos napsütéses helyeket kedveli. Novembertől februárig téli álmot alszik,a talajba ásva magát védekezik a hideg ellen,az élőhelyén kevésbé csapadékos a tél és az időjárás sem annyira hideg mint nálunk. Párzási időszaka március végétől május végéig tart,(a párzási időszakban a hímek igen agresszívak, harapdálják egymást ahol érik, nem ritka,hogy a vetélkedő hímek valamelyike elpusztul) egy-egy nőstény egyszerre 4-12 db tojást rak a vizeletével felpuhított földbe ásott üregbe, a tojások ideális körülmények között 70-100 nap múlva kelnek ki.Ha a körülmények nem ideálisa,hűvösebb időjárás vagy több csapadék, akkor a tojások csak a következő évben kelnek ki,ha addig valamilyen ragadozó ki nem ásta és el nem fogyasztotta őket. Kikelésük után is fennáll ez a veszély, ragadozók egész hada várja a kis teknősöket kibújni a föld alól,a kikelt teknősbébik nagyon kis százaléka éri meg az ivarérettséget és utána az öregkorát. Európában az egyik legkedveltebb és legsűrűbben tartott hobbiállat egyike ez a teknősfaj.

Főleg igénytelensége és méretei miatt kedvelik mutatós része lehet egy szép kertnek,feltéve ha helyesen táplálják a kis teknőst, igyekezni kell minél jobban a természetes táplálkozását utánozni. Túrót, főtt tojást,felvágottat,kutya-macska eledelt tilos nekik adni ettől szó szerint sokat szenvedve (veseköszvény és egyéb betegségekben)elpusztulnak. A jól táplált kis teknős lassan nő,a páncélja sima nem huplis, göröngyös amit a túlzott gyümölcs fogyasztás eredményez. Az étrendjük 85%-át különböző gyomnövények alkotják, és csak a többit zöldség és gyümölcs. Hazánkban is tartható kertben, sőt ki is telel, de csak a jól táplált, jó kondícióban lévő állatok teleltethetőek, ugyanúgy a földbe ássák magukat, mint az élőhelyeiken, de mivel nálunk a telek hidegebbek mint az élőhelyeken, ezért télen takarni kell őket szalmával. Előfordul, hogy nem ássa el magát, ilyenkor egy fűtetlen hűvös helyre kell rakni. Pince, padlás, egyéb, célnak megfelelő helység, ahol nem járkálunk nap mint nap, persze rágcsálók se legyenek ezek el tudják pusztítani tavaszra az állatunkat. 

(forrás - Wikipédia)

Toke vagy pettyes gekkó

Latin név:(tudományos elnevezés) Gekko gecko

Elterjedés: D-K Ázsia 

Felnőttkori méret: 30-35 cm 

Várható élekor: 3 – 8 év 

Előfordulás: 

Ember lakta terület, valamint trópusi erdők. 

Leírás: 

Teste robusztus felépítésű ez különösen a hímeken látszik. Alapszíne általában a kék de előfordulnak zöldesszürke példányok is, és az állat testét még kidudorodó szemölcsök is díszítik amelyeknek színe a vöröstől a narancssárgáig terjed. Lábaik öt jól fejlett karmokkal és tapadókorongokkal ellátott lábujjban végződnek. A toke nevét arról kapta, hogy a hím éjszakánként gyakran hangos kiáltásával párzásra hívja nőtényt. Ez a hang úgy hangzik hogy: Tokeee vagy gekkóóó . A nőstények hangadási képessége sokkal halkabb. 

Tartás: 

Egy toke párnak szüksége van minimum egy 60 x 40 x 70 cm (hossz x mélység x magasság) -es terráriumra. Mivel az állatok főleg sziklákon és házfalakon mászkálnak ezért elengedhetetlen a HÁTTÉRFAL! A talajra az állatok sohase mennek le ezért oda egy nagyobb vizes medencét a megfelelő páratartalom elérése érdekében tehetünk.A terrárium berendezésekor kerüljenek műn valamint nagy élő, de erős növények a terráriumba, mert a gekkók erről isznak a legszívesebben. A hőmérséklet legyen náluk 25-30 C, a páratartalom: 60-70%. 

Etetés: 

A toke gyakorlatilag mindent megesznek ami él mozog, és befér a szájukba. Gyakoribb táplálékállatok:tücsök, csótány, sáska, kukacok kis egér vagy patkány. 

Táplálék: eredeti élőhelyén különböző éjjel mozgó rovarokat, lárvákat fogyasztanak. Állatkereskedésekben kapható tücsök, viaszmolylárva, gyászbogár lárva, molylepke, rózsabogár lárva, szopós egér adható a részükre. Viaszmolylárva és szopós egér csak kiegészítő táplálékként kerüljön eléjük (egér csak a nagy, kifejlett példányoknak), mert magas foszfor és zsírtartalmuk miatt nem előnyös nagy mennyiségben a gekkóknak. Főleg tücsök legyen a menü, heti egy alkalommal kalcium vagy ásványi anyag-por hozzáadásával. Én a tücsköket egy kis műanyag dobozban tárolom, száraz, meleg helyen, és etetés előtt beszórok hozzájuk a már emlitett porokból. A doboz rázásával a tücskökre kerül a kívánt ásványi anyag mennyiség, amit aztán megesznek a tücsökkel együtt. Fiatal állatoknál heti három-négyszeri etetés az ajánlott, fejenként 5-8 kisméretű tücsökkel. Kifejlett gekkók heti két-három etetés mellett 10-12 közepes vagy nagy tücsköt fogyasztanak átlagban. 

Tenyésztés: 

Ha a megfelelő körülmények között tartjuk kedvenceinket több mint biztos hogy számíthatunk szaporulatra.A nőstény általában két tojást rak amiből is kikelnek a 10cm-es kisgekkók.A tojások kelési ideje eltérő.A felnőttek nem eszik meg a kicsinyeiket de az ellenőrzés céljából jobb őket külön venni.DE UTÁNA SOHA TÖBBÉ NEM SZABAD VISSZATENNI ŐKET MERT A FELNŐTTEK MEGESZIK!! 

Általános: 

Betegségre nem fogékony , ha a kellő vitamin utánpótlást rendszeresen megkapja,valamint valamint rendszeres napoztatás, ha nincs akkor az azt helyettesítő UV-s megvilágítást. Az állat semmilyen veszélyt és egészségügyi ártalmat nem jelent a tartójára nézve.( egy – két ártalmatlan harapás kivételével)

Zöld Leguán tartása

Latinnév (Tdományos elnevezés) Iguana iguana

Elterjedés: Dél-Amerika, Közép-Amerika 

Felnőttkori méret: 1.20 – 2 .00 méter 

Várható életkor: min 10 év 

A zöld leguán (Iguana Iguana) Dél-Amerika északi részén és Közép-Amerikában őshonos. A legváltozatosabb élőhelyeken megtalálható. Többnyire növényzettel jól fedett területeken, fák vagy sűrű vegetáció között él, de találkozhatunk vele az erdőket átszelő folyók nagy szikladarabokkal borított partjain is. A zöld leguán nagy, robosztus testű, látványos gyík. Testhossza meghaladhatja a 2 métert, súlya a 8 kg-ot. Testméretének kétharmadát az oldalról lapított, ostorszerű farok teszi ki. 

A zöld leguán beszerzése 

Kizárólag egészséges, alkalmazkodóképes állatokat válasszunk ki a terráriumban való nevelésre. Szerencsére nagy segítséget nyújt számunkra, hogy minden, hivatalos úton exportált állat átesik egy kötelező orvosi vizsgálaton, melyen - amennyire lehet - kiszűrik a beteg egyedeket. 

A leguán helyének kialakítása 

Rendkívül fontos a terrárium mérete. A fiatalabb egyedek egy ideig eltarthatók kisebb terráriumokban is, de idővel egy kifejlett pár számára nem árt, ha legalább egy 2 méter hosszú, 1 méter széles, 2 méter magas területet biztosítunk. Törekedjünk arra, hogy a terrárium berendezése hasonlítson a természetes élőhely körülményeire. 

Mivel a leguán túlnyomórészt fákon tölti az idejét, a terráriumból sem hiányozhat néhány vastagabb és vékonyabb faág, vagy legalább valamilyen mászásra alkalmas érdes, rücskös felület. Azt se feledjük, hogy a leguán trópusi állat, nappal legalább 28 °C, legfeljebb 35 °C szükséges a terráriumban, mely éjszakára lecsökkenhet 22-23 °C-ra is. A páratartalom ideális esetben eléri a 85-90%-ot.

A leguán etetése 

A felnőtt leguán jórészt növényevő. Egyesek szerint állati eredetű táplálékot csak a fiatal példányok, valamint a tojásrakás előtt álló nőstények fogyasztanak, de étrendjük nagyobb részét ezeknek is jórészt a növények teszik ki. 

Elsősorban a következő növények ajánlatosak: lóhere, lucerna, pitypang, spenót, sóska, fejes saláta, kelbimbó, káposzta, karalábé, reteklevél, százszorszép, zsálya, útilapu, szőlő és málnalevél. Emellett a reszelt sárgarépát is szívesen fogyasztja.

A fiatal példányok esetében nem árt, ha a táplálék 15-20%-a állati eredetű, ugyanis ekkor a legintenzívebb a növekedés, s a szervezet számára szükséges anyagokat (ásványi sók, protein) a növények nem tartalmazzák kielégítő mértékben. Etetésére alkalmas sokféle gerinctelen állat (tücsök, sáska, csótány, szöcske, lisztkukac, viaszmolylárva), vagy pedig gerincesként az újszülött, pár napos szopós egér.

A leguán gondozása 

A frissen vásárolt leguán számára biztosítsunk valamilyen búvóhelyet! Néhány hét múlva, amikor az új környezetet megszokta, nyugodtan kivehetjük a menedéket. 

A fatörzsekre, ágakra való felkapaszkodásban erős karmaik segítik. Az állatok kedvelik a zöld lombkoronás fákat, szívesen pihennek, sütkéreznek rajtuk. Legfőképpen az olyan fákat választják, amelyek ágai a víz (folyó, tó) felszíne fölé vagy a vízbe nyúlnak, ugyanis ragadozó vagy idegen felbukkanása esetén a leguánok előszeretettel menekülnek és tűnnek el a vízben. Ezért a terráriumban nem árt elhelyezni egy nagyobb vízmedencét, mely egyrészt befolyásolja a klimatikus viszonyokat, másrészt lehetőséget ad a fürdésre. Igaz, a fogságban tartott leguánok jó része ritkán vehető rá a lubickolásra, viszont szeretnek a víz fölé hajló ágakon tartózkodni.

A leguán szaporodása 

A vemhes nőstény étvágya az első 5-6 hétben megnő, majd tojásrakás előtt kb. 2 héttel lecsökken, abbahagyja a növényi táplálék fogyasztását, majd néhány nappal később az állati eredetű táplálékról is lemond. Egy leguán átlagosan 20-40 tojást rak. A tojások lerakása után a leguán befedi a mélyedést, s a leendő utódokat magukra hagyva visszatér eredeti élőhelyére. A tojásrakáshoz biztosítanunk kell egy megfelelő tojásrakóhelyet. Ennek legalább 90 centiméter mélynek kell lennie, s a feltöltésére legjobb, ha nedves (földnedves) talajt használunk. 

A tojások kikelési ideje a páratartalomtól és a hőmérséklettől függően 90-120 nap között változhat. Az újszülött leguánok kb. egy héten belül kezdenek el táplálkozni, ezt megelőzően tápanyagszükségletüket a szikzacskóban lévő anyagból fedezik.

FÖLDRAJZI ELTERJEDÉS 

A zöld leguán (Iguana iguana) hazája Közép-Amerika északi része. Két alfaját ismerjük: a törzsalak (Iguana iguana iguana) hazája Brazilia, Peru, Kolumbia, Surinam, Ecuador, Panama és Costa Rica déli része, míg Costa Rica északi részén, Nicaraguában, Hondurasban és Mexicóban egy másik alfaj, az lguana iguana rhinolopha él, melyet az orrán látható két-három, esetenként négy jól látható, szarvacskára emlékezteto bütyök és a kissé "csukaorrú" fejforma különböztet meg a törzsalaktól. A rhinolopha alfajhoz tartozó leguánoknak - a hímeknek és a nostényeknek egyaránt - a fejük és végtagjaik, különösen a párzási idoszakban, gyakran élénk narancssárga színuek A Kis-Antillák egyes szigetein is élnek zöld leguánok, olykor osztozva az élohelyen az Iguana nem másik, hozzájuk nagyon hasonló fajával, a Karib-szigeteken honos Iguana delicatissimaával, melynek toroklebernyegérol hiányzik a két oldalt látható nagy, kerek pikkely. A korábbi elképzelésekkel ellentétben a Kis-Antillákon élo zöld leguánok valószínuleg nem behurcolt, hanem oshonos állatok, a Floridában megtelepedett elszigetelt populáció létrejötte azonban egész bizonyosan emberi beavatkozás eredménye. 

ÉLŐHELY 

A zöld leguán általában vízparti oserdok lakója A felnott példányok többnyire fákon tartózkodnak, bár Venezuelában ismert egy kimondottan talajlakó populáció is, melyek tagjai kb 4 méteres, földbe vájt üregekben élnek. A fiatalok életfilc elso néhány hetében csoportosan mozognak, majd szétszóródnak a suru aljnövényzetben, ahol könnyen elrejtozhetnek Az éjszakát vékony ágakon, két-három méter magasságban töltik. Mind a fiatalok, mind a kifejlett állatok kiváló úszók. Veszély esetén képesek farkukkal egyensúlyozva, két lábon menekülni a talajon. A több mint másfél méteres hímek eros, korbácsszeru farka és tóhegyes fogakkal teli állkapcsa hatékony védekezo fegyver. 

TERRÁRIUMI TARTÁS 

A terráriumi tartás során figyelembe kell venni az állat tekintélyes méretét és természetes Elohelyének adottságait. A szelíd leguán felügyelet melletti rendseres sétáltatása a lakásban és még inkább nyáron a szabadban természetesen megengedheto, sót, hasznos, állandó tartózkodási helyéül azonban jobban megfelel a tágas, jól berendezett terrárium. A leguánok trópusi állatok, melyeknek élohelyén a homérséklet nappal magas, 30-35 C° körüli, a relatív páratartalom pedig az évszaktól függoen 60-90%. Ezeket a viszonyokat lakószoba körülményei nem közelítik meg, így a lakásban szabadon való tartás távolról sem tekintheto ideálisnak. A 25 C° körüli szobahomérsékleten az állat szinte állandóan a rendelkezésére álld melegítolámpa alatt kényszerül sütkérezni, ez azonban csak a torzsét melegíti fel, a 

lámpa alól kilógó hosszú farka néhány fokkal huvösebb marad. Ez hosszútávon várkeringési zavarokhoz

vezet, melyek eredménye a farok végének, esetleg lábujjperceknek elhalása lehet.

Egy felnott párnak legalább 2 m hosszú, 2 m magas, 2 m széles terráriumra szüksége. Nem nélkülözheto egy jókora vlzmedence. Noha a fogságban tartott leguánok egy része jószántából szinte sosem megy fürdeni, a párolgó vízfelület nagy jelentoséggel bír a terrárium klímájának kialakításiban. A leguánok a természetben legszívesebben a víz fölé hajló faágakon ürítenek. Erre terráriumi körülmények közöt is azórnlthaarnk, így folyamatosan ügyelni kell a medence vízének tisztaságára. A terrárium talajaként jól bevált a kéregzúzalék az újra kapható speciális gyanta és vegyszermentes keményfa zúzalék (Flish-flash), de a könnyebb takarítás végett mufu is alkalmazható. A hagyományos faforgács megfeleld lehet kifejlett állatok esetében, növendék leguánoknál viszont veszélyes, mert a táplálókra tapadva vagy a nyelvvel torfeno szagmintavételkor felcsippentve bélelzáródást okozhat. Hasonló veszélyeket rejt a kavics vagy a sóder alkalmazása is. Fán élo állatok lévén a leguánok vastag, eroteljes mászófákat is igényelnek, lehetoleg rucskös, érdes kéreggel, amely könnyíti a kapaszkodást.

TÁPLÁLKOZÁS 

A zöld leguán eredeti élohelyén szinte kizárólag növényekkel táplálkozik, elsosorban lombevo. A fiatal példányok és a tojásrakás elott álló nostények fogyasztanak ugyan több-kevesebb állati táplálékot, de még náluk is a novény dominál. Gunter Köhler Costa Ricában tizenhat autó által elütött zöld leguán gyomortartalmának vizsgálatakor állati maradványt egyáltalán nem talált. A tizenhat példány közti tizenöt kizárólag leveleket, egyikük pedig, amelyet egy gyümölcsöskert toszomszédságéban ért a baleset, nagyobb mennyiségu gyümölcsöt fogyasztott halála elott. Megfigyelések szerien Panamában él egy populáció, amely több mint 80%-ban egyeden növényfaj, a Lonchocarpas pentaphyllus leveleivel táplálkozik. A fogságban tartott leguánok egészséges ösztöneiben azonban nem szabad megbízni, ezek ugyanis a sült kompíjtól a konzerv macskaeledelen át a pudingig mindent hajlandók elfogyasztani, ami nem jelenti azt, hogy ez meg is felel nekik A leguánok táplálékát tehát gondosan kell összeállítani, s ennek a terráriumban is elsosorban levelekbol, hajtásokból kell állnia. Felhasználható saláta, káposzta, kelbimbó, spenót, sóska, karalábé -és reteklevél, tyúkhúr, pitypang százszorszép, zsálya, útilapuk lóhere, lucerna, árvacsalán, szolo -és málnalevél, f-, akáclevél, sárgarépa zöldje, stb. Fontos szerepet játszanak a gabona magvak -és csirák (p1. búza-cafra, tejes kukorica, rizs), a zabpehely, valamint a reszelt sárgarépa, A többi zöldség és gyümölcs (uborka, papnén, alma, körte, epe , szolo, szilva, kivi, stb) legfeljebb 20%k tegye ki e tápláléknak. Óvatosan kell bánni a banánnal, sárgadinnyével oszibarackkal, ezekben ugyanis a kalcium és a foszfor aránya erosen a foszfor irányába tolódik, s ez kedvezotlen a gyíkok számára. A túl sok foszfor ellensúlyozására igen alkalmas a pitypang etetése, ennek Ca:P aránya ugyanis 2,5:1. A zöldségeket és gyümölcsöket jól összekeverve adjuk, hogy ne csak az ínyencségeket válogassák ki. 

Az etetotálat helyezhétjük a talajra is, ám egyes példányok csak akkor esznek eleget, ha a faágon táplálkozhatnak, így tányérjukat a terrárium valamely magasabb pontján kell rögziteni. Állati eredetu táplékként számításba jöhet a tücsök, csótány, sáska, viaszmolyhemyó, az újszülött, illetve kifejlett állatoknál a felnott egér, de csak nagyon mérsékelt mennyiségben. Még a tojásrakás elott álló nostények fehérjeszükségletét is kielégíti heti 1-2 egér.


A táplálék a leguán gyomrába és vékonybelébe gyakorlatilag változatlan formában kerül. Az emésztés dönto része a vastagbélben történik, cellulózbontó baktériumok segítségével, melyek lehetové teszik a a nehezen emésztheto, magas rosttartalmú, fehérjében és szénhidrátban ellenben szegény táplálék feldolgozását. A leguánok emésztése roppant gazdaságos: energiaszükségletük csupán 6%a egy azonos testtömegu rágcsálóénak és 3%a egy madárénak. Az újszülött leguán még nem rendelkezik a gyomrában élo baktériumtenyészettel, s ezt úgy szerzi be, hogy felnott fajtársainak Grillékét, vagy talajdarabokat fogyaszt. Terráriumban az ürülék nem mindig hozzáférheto, és olyan mikroorganizmusokat is közvetíthet, amelyek a felnott állatot nem károsítják, az újszülöttet azonban megbetegítik, ezért a bélflóra kialakítása céljából inkább kerti földet kínáljunk a fiatal állatoknak.

Az ásványanyag -és vitaminszükséglet fedezésére boven biztosítsunk - kalciumot feldarabolt szépiacsont és calcium lacticum formájában, valamint megfeleloen adagolt vitaminkészítményt (elsosorban A és D3 vitamint), óvakodjunk a vitaminok túladagolásától. Egy növendék leguán D3 vitamin-szükséglete például kb. 500-1.000 IE (nemzetközi egység) hetente, a felnotteké heti 100-500 IE/testsúlykilogramm. A vitaminadagot célszeru ellenorizheto formában, egy-egy jó falatra csöppentve közvetlenül az állatok szájába adni. A vitaminok kedvezo hatása szempontjából szükséges a természetes fény. A szabadban történo napoztatás során "Iegeltethetjük" is lequánjainkat, de vigyázni kell, nehogy vegyszerrel kezelt növényt fogyasszanak!Latinnév (Tdományos elnevezés) Iguana iguana

Elterjedés: Dél-Amerika, Közép-Amerika

Felnőttkori méret: 1.20 – 2 .00 méter

Várható életkor: min 10 év

A zöld leguán (Iguana Iguana) Dél-Amerika északi részén és Közép-Amerikában őshonos. A legváltozatosabb élőhelyeken megtalálható. Többnyire növényzettel jól fedett területeken, fák vagy sűrű vegetáció között él, de találkozhatunk vele az erdőket átszelő folyók nagy szikladarabokkal borított partjain is. A zöld leguán nagy, robosztus testű, látványos gyík. Testhossza meghaladhatja a 2 métert, súlya a 8 kg-ot. Testméretének kétharmadát az oldalról lapított, ostorszerű farok teszi ki.

A zöld leguán beszerzése

Kizárólag egészséges, alkalmazkodóképes állatokat válasszunk ki a terráriumban való nevelésre. Szerencsére nagy segítséget nyújt számunkra, hogy minden, hivatalos úton exportált állat átesik egy kötelező orvosi vizsgálaton, melyen - amennyire lehet - kiszűrik a beteg egyedeket.

A leguán helyének kialakítása

Rendkívül fontos a terrárium mérete. A fiatalabb egyedek egy ideig eltarthatók kisebb terráriumokban is, de idővel egy kifejlett pár számára nem árt, ha legalább egy 2 méter hosszú, 1 méter széles, 2 méter magas területet biztosítunk. Törekedjünk arra, hogy a terrárium berendezése hasonlítson a természetes élőhely körülményeire.

Mivel a leguán túlnyomórészt fákon tölti az idejét, a terráriumból sem hiányozhat néhány vastagabb és vékonyabb faág, vagy legalább valamilyen mászásra alkalmas érdes, rücskös felület. Azt se feledjük, hogy a leguán trópusi állat, nappal legalább 28 °C, legfeljebb 35 °C szükséges a terráriumban, mely éjszakára lecsökkenhet 22-23 °C-ra is. A páratartalom ideális esetben eléri a 85-90%-ot.

A leguán etetése

A felnőtt leguán jórészt növényevő. Egyesek szerint állati eredetű táplálékot csak a fiatal példányok, valamint a tojásrakás előtt álló nőstények fogyasztanak, de étrendjük nagyobb részét ezeknek is jórészt a növények teszik ki.

Elsősorban a következő növények ajánlatosak: lóhere, lucerna, pitypang, spenót, sóska, fejes saláta, kelbimbó, káposzta, karalábé, reteklevél, százszorszép, zsálya, útilapu, szőlő és málnalevél. Emellett a reszelt sárgarépát is szívesen fogyasztja.

A fiatal példányok esetében nem árt, ha a táplálék 15-20%-a állati eredetű, ugyanis ekkor a legintenzívebb a növekedés, s a szervezet számára szükséges anyagokat (ásványi sók, protein) a növények nem tartalmazzák kielégítő mértékben. Etetésére alkalmas sokféle gerinctelen állat (tücsök, sáska, csótány, szöcske, lisztkukac, viaszmolylárva), vagy pedig gerincesként az újszülött, pár napos szopós egér.

A leguán gondozása

A frissen vásárolt leguán számára biztosítsunk valamilyen búvóhelyet! Néhány hét múlva, amikor az új környezetet megszokta, nyugodtan kivehetjük a menedéket.

A fatörzsekre, ágakra való felkapaszkodásban erős karmaik segítik. Az állatok kedvelik a zöld lombkoronás fákat, szívesen pihennek, sütkéreznek rajtuk. Legfőképpen az olyan fákat választják, amelyek ágai a víz (folyó, tó) felszíne fölé vagy a vízbe nyúlnak, ugyanis ragadozó vagy idegen felbukkanása esetén a leguánok előszeretettel menekülnek és tűnnek el a vízben. Ezért a terráriumban nem árt elhelyezni egy nagyobb vízmedencét, mely egyrészt befolyásolja a klimatikus viszonyokat, másrészt lehetőséget ad a fürdésre. Igaz, a fogságban tartott leguánok jó része ritkán vehető rá a lubickolásra, viszont szeretnek a víz fölé hajló ágakon tartózkodni.

A leguán szaporodása

A vemhes nőstény étvágya az első 5-6 hétben megnő, majd tojásrakás előtt kb. 2 héttel lecsökken, abbahagyja a növényi táplálék fogyasztását, majd néhány nappal később az állati eredetű táplálékról is lemond. Egy leguán átlagosan 20-40 tojást rak. A tojások lerakása után a leguán befedi a mélyedést, s a leendő utódokat magukra hagyva visszatér eredeti élőhelyére. A tojásrakáshoz biztosítanunk kell egy megfelelő tojásrakóhelyet. Ennek legalább 90 centiméter mélynek kell lennie, s a feltöltésére legjobb, ha nedves (földnedves) talajt használunk.

A tojások kikelési ideje a páratartalomtól és a hőmérséklettől függően 90-120 nap között változhat. Az újszülött leguánok kb. egy héten belül kezdenek el táplálkozni, ezt megelőzően tápanyagszükségletüket a szikzacskóban lévő anyagból fedezik.

FÖLDRAJZI ELTERJEDÉS

A zöld leguán (Iguana iguana) hazája Közép-Amerika északi része. Két alfaját ismerjük: a törzsalak (Iguana iguana iguana) hazája Brazilia, Peru, Kolumbia, Surinam, Ecuador, Panama és Costa Rica déli része, míg Costa Rica északi részén, Nicaraguában, Hondurasban és Mexicóban egy másik alfaj, az lguana iguana rhinolopha él, melyet az orrán látható két-három, esetenként négy jól látható, szarvacskára emlékezteto bütyök és a kissé "csukaorrú" fejforma különböztet meg a törzsalaktól. A rhinolopha alfajhoz tartozó leguánoknak - a hímeknek és a nostényeknek egyaránt - a fejük és végtagjaik, különösen a párzási idoszakban, gyakran élénk narancssárga színuek A Kis-Antillák egyes szigetein is élnek zöld leguánok, olykor osztozva az élohelyen az Iguana nem másik, hozzájuk nagyon hasonló fajával, a Karib-szigeteken honos Iguana delicatissimaával, melynek toroklebernyegérol hiányzik a két oldalt látható nagy, kerek pikkely. A korábbi elképzelésekkel ellentétben a Kis-Antillákon élo zöld leguánok valószínuleg nem behurcolt, hanem oshonos állatok, a Floridában megtelepedett elszigetelt populáció létrejötte azonban egész bizonyosan emberi beavatkozás eredménye.

ÉLŐHELY

A zöld leguán általában vízparti oserdok lakója A felnott példányok többnyire fákon tartózkodnak, bár Venezuelában ismert egy kimondottan talajlakó populáció is, melyek tagjai kb 4 méteres, földbe vájt üregekben élnek. A fiatalok életfilc elso néhány hetében csoportosan mozognak, majd szétszóródnak a suru aljnövényzetben, ahol könnyen elrejtozhetnek Az éjszakát vékony ágakon, két-három méter magasságban töltik. Mind a fiatalok, mind a kifejlett állatok kiváló úszók. Veszély esetén képesek farkukkal egyensúlyozva, két lábon menekülni a talajon. A több mint másfél méteres hímek eros, korbácsszeru farka és tóhegyes fogakkal teli állkapcsa hatékony védekezo fegyver.

TERRÁRIUMI TARTÁS

A terráriumi tartás során figyelembe kell venni az állat tekintélyes méretét és természetes Elohelyének adottságait. A szelíd leguán felügyelet melletti rendseres sétáltatása a lakásban és még inkább nyáron a szabadban természetesen megengedheto, sót, hasznos, állandó tartózkodási helyéül azonban jobban megfelel a tágas, jól berendezett terrárium. A leguánok trópusi állatok, melyeknek élohelyén a homérséklet nappal magas, 30-35 C° körüli, a relatív páratartalom pedig az évszaktól függoen 60-90%. Ezeket a viszonyokat lakószoba körülményei nem közelítik meg, így a lakásban szabadon való tartás távolról sem tekintheto ideálisnak. A 25 C° körüli szobahomérsékleten az állat szinte állandóan a rendelkezésére álld melegítolámpa alatt kényszerül sütkérezni, ez azonban csak a torzsét melegíti fel, a

lámpa alól kilógó hosszú farka néhány fokkal huvösebb marad. Ez hosszútávon várkeringési zavarokhoz

vezet, melyek eredménye a farok végének, esetleg lábujjperceknek elhalása lehet.

Egy felnott párnak legalább 2 m hosszú, 2 m magas, 2 m széles terráriumra szüksége. Nem nélkülözheto egy jókora vlzmedence. Noha a fogságban tartott leguánok egy része jószántából szinte sosem megy fürdeni, a párolgó vízfelület nagy jelentoséggel bír a terrárium klímájának kialakításiban. A leguánok a természetben legszívesebben a víz fölé hajló faágakon ürítenek. Erre terráriumi körülmények közöt is azórnlthaarnk, így folyamatosan ügyelni kell a medence vízének tisztaságára. A terrárium talajaként jól bevált a kéregzúzalék az újra kapható speciális gyanta és vegyszermentes keményfa zúzalék (Flish-flash), de a könnyebb takarítás végett mufu is alkalmazható. A hagyományos faforgács megfeleld lehet kifejlett állatok esetében, növendék leguánoknál viszont veszélyes, mert a táplálókra tapadva vagy a nyelvvel torfeno szagmintavételkor felcsippentve bélelzáródást okozhat. Hasonló veszélyeket rejt a kavics vagy a sóder alkalmazása is. Fán élo állatok lévén a leguánok vastag, eroteljes mászófákat is igényelnek, lehetoleg rucskös, érdes kéreggel, amely könnyíti a kapaszkodást.

TÁPLÁLKOZÁS

A zöld leguán eredeti élohelyén szinte kizárólag növényekkel táplálkozik, elsosorban lombevo. A fiatal példányok és a tojásrakás elott álló nostények fogyasztanak ugyan több-kevesebb állati táplálékot, de még náluk is a novény dominál. Gunter Köhler Costa Ricában tizenhat autó által elütött zöld leguán gyomortartalmának vizsgálatakor állati maradványt egyáltalán nem talált. A tizenhat példány közti tizenöt kizárólag leveleket, egyikük pedig, amelyet egy gyümölcsöskert toszomszédságéban ért a baleset, nagyobb mennyiségu gyümölcsöt fogyasztott halála elott. Megfigyelések szerien Panamában él egy populáció, amely több mint 80%-ban egyeden növényfaj, a Lonchocarpas pentaphyllus leveleivel táplálkozik. A fogságban tartott leguánok egészséges ösztöneiben azonban nem szabad megbízni, ezek ugyanis a sült kompíjtól a konzerv macskaeledelen át a pudingig mindent hajlandók elfogyasztani, ami nem jelenti azt, hogy ez meg is felel nekik A leguánok táplálékát tehát gondosan kell összeállítani, s ennek a terráriumban is elsosorban levelekbol, hajtásokból kell állnia. Felhasználható saláta, káposzta, kelbimbó, spenót, sóska, karalábé -és reteklevél, tyúkhúr, pitypang százszorszép, zsálya, útilapuk lóhere, lucerna, árvacsalán, szolo -és málnalevél, f-, akáclevél, sárgarépa zöldje, stb. Fontos szerepet játszanak a gabona magvak -és csirák (p1. búza-cafra, tejes kukorica, rizs), a zabpehely, valamint a reszelt sárgarépa, A többi zöldség és gyümölcs (uborka, papnén, alma, körte, epe , szolo, szilva, kivi, stb) legfeljebb 20%k tegye ki e tápláléknak. Óvatosan kell bánni a banánnal, sárgadinnyével oszibarackkal, ezekben ugyanis a kalcium és a foszfor aránya erosen a foszfor irányába tolódik, s ez kedvezotlen a gyíkok számára. A túl sok foszfor ellensúlyozására igen alkalmas a pitypang etetése, ennek Ca:P aránya ugyanis 2,5:1. A zöldségeket és gyümölcsöket jól összekeverve adjuk, hogy ne csak az ínyencségeket válogassák ki.

Az etetotálat helyezhétjük a talajra is, ám egyes példányok csak akkor esznek eleget, ha a faágon táplálkozhatnak, így tányérjukat a terrárium valamely magasabb pontján kell rögziteni. Állati eredetu táplékként számításba jöhet a tücsök, csótány, sáska, viaszmolyhemyó, az újszülött, illetve kifejlett állatoknál a felnott egér, de csak nagyon mérsékelt mennyiségben. Még a tojásrakás elott álló nostények fehérjeszükségletét is kielégíti heti 1-2 egér.

TÁPLÁLÉK 

A táplálék a leguán gyomrába és vékonybelébe gyakorlatilag változatlan formában kerül. Az emésztés dönto része a vastagbélben történik, cellulózbontó baktériumok segítségével, melyek lehetové teszik a a nehezen emésztheto, magas rosttartalmú, fehérjében és szénhidrátban ellenben szegény táplálék feldolgozását. A leguánok emésztése roppant gazdaságos: energiaszükségletük csupán 6%a egy azonos testtömegu rágcsálóénak és 3%a egy madárénak. Az újszülött leguán még nem rendelkezik a gyomrában élo baktériumtenyészettel, s ezt úgy szerzi be, hogy felnott fajtársainak Grillékét, vagy talajdarabokat fogyaszt. Terráriumban az ürülék nem mindig hozzáférheto, és olyan mikroorganizmusokat is közvetíthet, amelyek a felnott állatot nem károsítják, az újszülöttet azonban megbetegítik, ezért a bélflóra kialakítása céljából inkább kerti földet kínáljunk a fiatal állatoknak. 

Az ásványanyag -és vitaminszükséglet fedezésére boven biztosítsunk - kalciumot feldarabolt szépiacsont és calcium lacticum formájában, valamint megfeleloen adagolt vitaminkészítményt (elsosorban A és D3 vitamint), óvakodjunk a vitaminok túladagolásától. Egy növendék leguán D3 vitamin-szükséglete például kb. 500-1.000 IE (nemzetközi egység) hetente, a felnotteké heti 100-500 IE/testsúlykilogramm. A vitaminadagot célszeru ellenorizheto formában, egy-egy jó falatra csöppentve közvetlenül az állatok szájába adni. A vitaminok kedvezo hatása szempontjából szükséges a természetes fény. A szabadban történo napoztatás során "Iegeltethetjük" is lequánjainkat, de vigyázni kell, nehogy vegyszerrel kezelt növényt fogyasszanak!

Címünk:
9023 Győr
Tihanyi Árpád út 78

Elérhetőségek:
Email: bolt@vizivilagstudio.hu       Telefon: +36 96 417 926 
Mobil: +36 70 422 7255
Üzlet vezető: +36 20 377 7903

Nyitva tartás:
Hétfőtől - Péntekig: 9 - 18 óráig
Szombat: 9 - 14 óráig

Hasznos információk:
Kisállatok elhelyezése

Betiltott fajok

41/2010. (II. 26.) Korm. rendelet
a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról 

Információk:
Kérjük, értesíts minket, ha hibát találtál vagy ötleteid, javaslataid vannak! Minden visszajelzést nagyra értékelünk.